Havas Henrik életében a nagymamája volt az egyik legfontosabb személy. A Táncsics Mihály-díjas magyar újságíró mellett mindig ott volt a nagymamája, ezért hatalmas tragédiaként élte meg az elvesztését.
"Ott volt a nagymama, aki főzött, mosott, takarított, 1956-ban kenyeret sütött a gáztűzhelyen. Hihetetlenül életerős nő volt! na, ő igazán szeretett.
Nemcsak lelki, hanem fizikai kapcsolat is volt köztünk. Amikor katona voltam, éjfélkor indult a vonat. A szüleim tévét néztek, mi ültünk a konyhában, fogtuk egymás kezét, és az nagyon jó volt.
Harminchét éves voltam, amikor egy orvosi műhiba miatt meghalt. Azóta sincs nap, hogy ne jutna eszembe" – mesélte a Story-nak Henrik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.