Vér tapad minden szem kesudióhoz, amit megeszel

Sokan nem tudják, de a boltokban kapható kesudió mintegy 60%-át Indiában állítják elő, embertelen körülmények között. Rengeteg cikk született már arról, milyen méltatlanul alacsony bérért dolgoznak az indiaiak, ez pedig a kesudió-üzemekben sincs másképp. Körülbelül 500 000 ember dolgozik az indiai kesudió iparban - szinte csak nők -, akiknek nagyjából napi 7-800 forintnak megfelelő összeget fizetnek a fáradságos munkáért. Természetesen szerződés nélkül, nem garantálva az állandó jövedelmet, ahogy a nyugdíjat sem. Ám a kesuiparban van ennél sokkal nagyobb gond is. Mégpedig az, hogy a magvak pucolása közben a nők komoly sérüléseket szenvednek, amiről persze sokan tudnak, de nagyon sokáig mégsem tettek érdemi lépéseket.

Emily Clark újságíró, 2019-ben ellátogatott egy Dél-Indiában lévő kesudió feldolgozóba, ahol az alkalmazottak részletesen beszámoltak arról, milyen fájdalmas sérüléseket szenvednek, mire megszabadítják a magokat a mérgező rétegektől. Ugyanis a kesudiót dupla héjréteg borítja, melyek között egy úgynevezett anakardinsav (urushiol) nevű anyag található.

Nagy mennyiségben történő fogyasztása akár halált is okozhat, pont úgy, mint ezen élelmiszerek esetében, de nyilván, azért az nem életszerű, hogy valaki anakardinsavat fogyaszt tisztán, így a haláleset kifejezetten nem gyakori. Főleg azért sem, mert - hőkezeléssel - eltávolítják a mérgező réteget a magvakról - bár ez szintén nem egészséges a dolgozókra nézve.

De visszatérve a sebekre...

Persze a munkáltató biztosít védőkesztyűt, de nem annyit, ahány embert foglalkoztat. Ráadásul kesztyűben sokkal lassabban tudnak haladni, ami szintén problémát jelent, így sokan inkább nem hordják. Ez sajnos teljesen érthető egy olyan világban, ahol kígyózó sorokban állnak a dolgozni akaró emberek, és alig néhány perc alatt találnak új alkalmazottat egy kieső személy helyére.

A 30 éves Pushpa Gandhi megmutatta Clarknak, milyen iszonyú hegek borítják a kezét, és hozzátette: a munkájáért mindössze napi 200 rúpiát fizetnek, ami 840 forintnak felel meg. Pushpa azt is elmesélte, hogy a sérülései nagyjából egy hét alatt gyógyulnak meg, de mivel mindig keletkezik újabb és újabb, így gyakorlatilag állandó fájdalmak közt él.

Egy helyi kórházban dolgozó nővér, Uma Jayamurthi elmondta: a hozzá érkező betegek 40%-a a kesuiparban szerzett sérülések miatt kér orvosi ellátást. Legtöbbjüknek csúnya sebek éktelenkednek az ujjaikon, de sokan csak akkor mennek orvoshoz, ha már elviselhetetlen fájdalmaik vannak. Ennek oka pedig az, hogy a fizetésükhöz képest aránytalanul drága az orvosi ellátás. A nővér szerint a legveszélyesebb és leggyakoribb probléma az, hogy a dolgozók körme alá bekerülő kesuhéj darabok és mérgező savak gyulladást okoznak, amit nagyon nehéz kezelni.

A Traidcraft Exchange jótékonysági szervezet a rossz munkakörülményekért az európai vásárlókat vonná felelősségre - ideértve az Egyesült Királyság szupermarketeit is -, mert a kesudió-társaságokat irdatlan mennyiségű élelmiszer előállítására kényszerítik, és még ebben a feszített tempóban is csak fele annyi produktumot juttatnak el a boltokhoz, mint amennyire szükség lenne. Hiszen nem csak egész magvak formájában fogyasztunk rengeteg kesut, hanem helyettesítő élelmiszerként számtalan vegán étel (például tejmentes sajtok vagy tésztafélék) előállításához használják fel.

Még az sem riasztja el a vásárlókat, hogy irreálisan drágán juthatnak hozzá kedvenc csemegéjükhöz - bár ha jobban belegondolunk, mégsem annyira magas az ára, hiszen a kesu nem terem meg akárhol. Legjobban a száraz, meleg helyeket kedveli, és a homokos talajt, vagyis rettentően sokba kerül az Európába történő beszállítása. Az sem tesz jót az árképzésnek, hogy betakarítás után a termény nagyjából fele kárba vész. Ez annak köszönhető, hogy a munkások először eltávolítják a magról a húsos részeket, ezt követően megszabadítják mindkét csonthéjas rétegtől, majd eltüntetik a mérgező anyagokat is.

Ne vegyünk több kesudiót, és meg is oldottuk a problémát

Egyszerűnek tűnik, de jobban belegondolva a kesuipar - minden negatívumával együtt -, mégis csak rengeteg embernek ad munkát. A szakemberek szerint sokkal inkább arra kellene fókuszálni, hogy az alkalmazottak emberséges körülmények között, értékelhető bérért végezzék a munkájukat. Szerencsére azonban van már pozitív elmozdulás a témában: egy ideje már több brit vállalat is fokozott figyelmet fordít arra, hogy olyan beszállítókkal dolgozzanak együtt, akik "szilárd biztonsági és jóléti normákat" követnek. Ha erre világszerte nagyobb hangsúlyt fektetnénk, akkor egy olyan iparággá nőhetné ki magát a kesudió feldolgozás, ami nem kíván egészségügyi és lelki áldozatot az alkalmazottaktól.