Menstruáló nő nem süthet kenyeret - Október 16. - a kenyér világnapja

Ahány nemzet, annyi kenyér, ráadásul mindenki a sajátját tartja a legfinomabbnak. Így vagyunk ezzel mi, magyarok is, a kenyér a táplálkozásunk szerves és elengedhetetlen része, alig van olyan étkezésünk, amelyben valamilyen formában (legyen az péksütemény) nem szerepel. Jól mutatja ezt az is, hogy a tavaszi kijárási korlátozás idején nagyon sokan megpróbálkoztak a kenyérsütéssel, hetekre hiánycikké vált az élesztő, a háztartások egyharmadában kovászt "etettek" az emberek, a végeredményt pedig ki is posztolták a közösségi felületekre. A kenyeret tehát nem csak szeretjük, erős kötődésünk is van hozzá és ahogy a mondás is szól: "ha kenyér van, minden van".

Tény, hogy mindenkinek más ízlik, de a legtöbb esetben a kovásszal készült, aranybarnára sült, kívül ropogós, belül puha, lyukacsos. de nem morzsálódó kenyeret szeretjük. A kovászos kenyér enyhén és kellemesen savanykás, és négy-öt napig is fogyasztható.

A magyar népi hitvilágból igen sok kenyérrel kapcsolatos szokást ismerünk. A kenyérnek az egyházi szimbolikában is fontos szerepe van. Most összeszedtünk néhány, a kenyérhez kapcsolódó népszokást, amelyek között számodra is biztosan lesz olyan, amit nem ismersz.

1. A kenyérkészítés legfontosabb fázisainál a kés élével keresztet vetettek a tésztára, illetve a sütőlapáttal a kemence szájára. Megszegés előtt a kenyér aljára keresztet kellett rajzolni, a megkezdett karéjt pedig végig kellett enni.

2. A kenyeret nem volt szabad eldobni, ha leesett a földre, megcsókolták, vagy ráfújtak; még a kenyérmorzsára lépni is nagy véteknek számított, ezért az abroszt gyakran a tűzbe rázták.

3. A kenyérsütés napja sok helyen a csütörtök volt, tilalmasnak számított azonban a kedd és a péntek, valamint Luca és Borbála napja. A hagyomány szerint a pénteki kenyér sír a kemencében, a pénteki kenyér véres lesz vagy kővé válik.

4. Vannak olyan tilalmak is, amelyek a sütést végző személyre vonatkoznak, nevezetesen: férfi, menstruáló nő nem süthet kenyeret, asszony sütés előtt nem közösülhet.

5. Kemencébe vetés után a sütő asszony felemelte szoknyáját, a szakajtót felborították, hogy magasra nőjön a kenyér.

6. A kenyér és só az élet örökkévalóságának és folytonosságának szimbólumai. Ha valaki új házba költözött, kenyeret és sót vittek neki. A hagyomány szerint ez szavatolt a háziak jólétéért. A szláv népeknél kenyérrel és sóval köszönteni a vendéget, aki kenyeret és sót ajándékoz valakinek, az óvni akarja azt a csapásoktól. Az esküvő után az ifjú párt is kenyérrel és sóval kínálják. Mindketten a szájukba vettek belőlük egy kicsit, ez azt szimbolizálta, hogy életük végéig osztoznak mindenen.

7. Baljós jelnek tekintették, ha sütés közben megrepedt a kenyér, az egy családtag halálát jelentette.

8. Halottak napján sóval és kenyérrel terítették meg az asztalt, ugyanis ekkor a hagyomány szerint a halottak hazalátogatnak, és így kedveskedtek nekik.

9. A néphagyomány szerint a „rendes asszony szombaton süt, hétfőn mos". Ez azért is volt fontos, mert így vasárnap az ünnepi asztalra mindig friss kenyér került, amit a családfő szegett meg.

A kenyér kiemelt szerepére utal, hogy legalább 100 olyan szólásunk vagy mondásunk van, amelyek a kenyérhez kapcsolódnak, többet ma is használunk közülük. Ilyenek például:

Ahol kalács nincs, a kenyér is jó.

Kenyértörésre kerül sor.

Külön-kenyérre mentek.

Amíg az én kenyeremet eszed...

Megette kenyerének javát.

Kegyelemkenyéren él.