A smink szót már a 15. században is használták; akkoriban smicke néven volt ismeretes, kenőcsőt, kencét jelentett. Szinonímája a francia camouflage szó pedig álcázást jelentett.
Őskor
A sminkelés egészen az őskorig nyúlik vissza. Akkoriban az ősemberek nem a szépség kiemelésére és a hibák elfedésére használták a különböző, természetben megtalálható színezékeket. Az őskorban agyaggal festették ki az arcukat a férfiak, ami egyfajta kommunikációs és elrettentő eszköz volt.
Ókor
Az ókorban nem csak a nők festették ki magukat, hanem a férfiak is folyamatosan sminket viseltek az arcukon. A kezdetekkor a sminkelés nem csak szépítkezési forma volt, szorosan összekapcsolódott a hittel és az egészséggel. Az ókori Egyiptomban vastagon festették magukat a nők is és a férfiak is, ez jelentette Ré, a napisten és Hórusz védelmét. De vastag festékréteggel védekeztek továbbá az erős és kínzó napsütés ellen is.
Az ókori egyiptomiak az arcukat méhviaszból és növényi olajokból kevert kencével fehérítették, szemüket pedig egy khol nevű fekete porral festették ki, ami védett a sivatagi homok és a rovarok ellen is. A korai képek és feljegyzések alapján látható, hogy az ókori egyiptomiak zöldes, kékes festékkel színezték szemhéjukat - ezeket réz tartalmú ásványokból állították elő. A nők és a férfiak is pirosították a szájukat, amit vasoxid és zsír keverékével érték el.
Az ókori Rómában a bőrápolás kiemelt szerepet játszott a tehetős nők körében. Gipsszel, ónnal, lanolinnal fehérítették bőrüket, arccsontjuk kiemelésére szederlevet használtak.
Középkor
A középkorban is a fehér bőr volt a módi a tehetős nők körében. Erősen fehérre púderezték magukat a középkori nők, ami szimbólunként szolgált - előkelőséget, vagyont jelképezett. Előfordult olyan eset is, amikor mesterségesen idézték elő a sápadtságot - sebet ejtettek magukon, hogy a vérveszteség által még fehérebbek legyenek. Arzént és ólmot használtak a bőr fehérítésére, ami rengeteg egészségügyi problémát okozott.
A középkori szépségideál szerint a nők hófehér bőrűek voltak, szájuk meggypiros volt, szemöldökük pedig vékonyan ívelt. Sminkelni szerettek az emberek akkoriban, tisztálkodni azonban egyáltalán nem.
Kezdetben az erkölcsös nők csak indokolt esetben viseltek sminket, a sminkelés a prostituáltak privilégiuma volt. Az örömlányok virgászírmokat használtak szájuk szinezésére, denevér vérével pirosították orcájukat. A vallásos nők maximum méhviaszból készült kencével ápolták ajkaikat. Medici Katalinnak azonban nagyon megtetszett az örömlányok kinézete, így divattá tette a mindennapos sminkelést a hétköznapi és előkelő köröben is.
A 16. században rengeteg sminket használtak. Akkoriban Velence volt a divat és a gazdagok fellegvára. A tehetősek rengeteget tivornyáztak, ők a másnaposság elkendőzése végett sminkelték magukat.
A 18. században még mindig a hófehér bőr volt a divat, amit élénk piros szájjal bolondítottak meg. Ez a sminkelési trend különböztette meg az arisztokratákat a középosztálytól.
A 19. század végétől indult be a sminkszerek tömeges gyártása, ami által mindenki számára elérhető tevékenységgé vált a sminkelés.
20. század
A 20. század elején a sminktrendeket a színésznők, táncosok, balerinák diktálták. Tűzpiros száj, hamvas bőr, vékony de erőteljesen fekete, boltív szerű szemöldök volt a módi. Ebben a században már elkezdődött a szem és a szemkörnyék árnyékolása is.
1920-ban az ideál Marlene Dietrich volt, aki vékony szemöldökévél és vékony szájával igazi divatikonná vált.
A 1930-as években elkezdték a nők a saját bőrszínükhöz passzoló alapozókat használni, szemöldöküket borotválták és tussal húzták íveltre, szemhéjukat világosra festették és szemívük kiemelésére szintén tust használtak.
Az 1940-es évektől a kontúrozás is komoly szerepet kap, a járomcsont alatti részeket emelték ki a nők, hogy minél vékonyabbnak tűnjön az arcuk.
Az '50-es években mindenki Marilyn Monroe-ra és Audrey Hepburnre akart hasonlítani. A legendás színésznők már a természetesebb trendeket követték. Szemöldöküket nem borotválták, meghagyták a maguk természetesen valójában. Igéző tusvonalakkal, műszempillákkal emelték ki szemeiket, ajkukat pedig csillogó fényekkel és színekkel színezték.
A '60- as évek igazi kavalkád lett - mindenféle sminkelési technika megmutatta magát a hippik megjelenésével. Színes szemhéjak, hatalmas pillák és az arcfestés is nagy hangsúlyt kaptak.
1970-től a természetesség veszi át a főszerepet, amit a '80-as években újra a harsány trendek löknek le a trónról.
A 2000-es évektől a láthatatlan sminkek és a glamour is kedvelt sminkelési trend. Innentől kezdve a nők alkalomhoz illően használják a különböző technikákat, színeket és erősségi fokozoatokat.
Napjainkban a természetesség jellemzi a nők sminkelési szokásait.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.