Újhullámos vagy hagyományőrző típus vagy?

Vega, vegán, paleo, keto és meg sorolhatnánk, hogy milyen reform étkezési típusokkal futhattunk össze az elmúlt időszakban. A szélsőségek világát éljük, mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy míg az

A végletek közötti vergődés mellett azonban egyre többen látják úgy, hogy felesleges ennyire drasztikusan szemlélni a helyzetet és inkább meg kell találni az egyensúlyt valamint az egyénnek leginkább megfelelő étrendet. Hiszen logikus, hogy az egész nap a számítógép előtt ülő titkárnőnek nem pont azt kell ennie, mint az építőiparban dolgozó fizikai munkásnak. Ráadásul felesleges boszorkányüldözést indítani egy-egy élelmiszertípus ellen, mert sokszor inkább a mennyiséggel van a gond, nem pedig a milyenséggel.

Tudták ezt már a nagyanyáink is, azaz hogy lehet enni mindent, csak mértékkel és érdemes bizonyos szabályokat betartani. Ötven évvel ezelőtt nem véletlenül dívott a legtöbb háztartásban, hogy pénteken nem esznek húst vagy hogy megtartják a negyvennapos böjtöt.

Manapság is egyre többen teszik magukévá ezt a szemléletet, ahogyan a háztájinak, a kisüzeminek, a szabadon tartottnak, a hazainak is egyre nagyobb a keletje. Mert érezzük, hogy

Kimenni a kertbe és leszedni az almát a fáról, leszüretelni a balkonládában nevelt epret vagy belevágni a saját fűszerkertünkben féltve gondozott bazsalikomot az általunk készített pestoba. Ez ma már menő! Mert fenntartható, mert tudjuk honnan jött, mert a mienk.

Legyünk toleránsak a vegával, aki ideológiai okokból nem akar húst fogyasztani, de legyünk toleránsak azzal szemben is, aki igenis szereti a vasárnapi pörköltet nagykanállal enni.

A boszorkányüldözés ideje lejárt – remélhetőleg a konyhánkban is.