A szüleimhez se járok ki és Lacihoz sem fogok kimenni a temetőbe. Számomra a temető nem egy szent hely. Ők már nincsenek ott! A szüleim és Laci is mindennap velem vannak, mindennap valamiről eszembe jutnak. Azért sem megyek oda, mert az fájdalmas, rossz érzés, főleg, hogy már mindenki egy kis urnában van. Laci temetésén például az volt számomra a még tragikusabb, hogy koporsóban temették el. Trunkos Andrissal ott álltunk a ravatalnál és megkérdeztem tőle: benned nincs olyan érzés, hogy szegény Laci a koporsóban nincs elég melegen öltözve és talán fázik? Hiszen ott volt... Aznap éjjel legalább háromszor arra ébredtem fel, hogy Laci ott fekszik a föld alatt – mondta a Ripostnak Kóbor János.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.