Megható módon emlékezett meg Geszti Péter Törőcsik Mariról - Fotó

Geszti Péter megható történettel emlékezett meg Törőcsik Mariról a Facebook-oldalán. Nagyon szerencsésnek tartja magát amiatt, hogy volt szerencséje együtt dolgozni vele.

Direkt nem használok múlt időt, pedig ma - fájdalmas leírni - meghalt. Nem sorolom csodás tehetségének és pályájának állomásait, megteszik helyettem a lapok. Csak egy apró momentumot idézek ide, melynek személyesen részese lehettem általa. 1975-ben - ötödikes koromban - együtt szinkronizálhattam vele egy francia filmet, az Akasztani való bolond nő-t. Ő Marléne Jobert magyar hangja volt. Emlékszem, mekkora hatással volt rám a jelenléte, mint kisfiúra, aki ámulattal és tisztelettel léphetett be egy nagy művész aurájába a szinkronizálás során. (Még egy ilyen emlékem maradt gyerekszínész koromból, amikor Őze Lajos mellett lehettem Kis herceg egy rádiójátékban. Akkor éreztem még, hogy a mellettem álló színész elképesztő energiájú kisugárzásától valóban képes vagyok átlényegülni a szereppé, amivé lennem kell.)

Ezt a kék felhőt annak a ciginek a füstje festette köré, amit férje, Maár Gyula rendező fújt. Maár rendszeresen elkísérte a felvételekre, és - noha tilos volt - egyik cigiről gyújtott rá a másikra, Törőcsikkel együtt. Különleges párt alkottak, akikben a művészet és a szerelem szépsége ölelkezett - így is bántak velük a stúdióban, nem szóltak rájuk a cigi miatt. Maár két évvel korábban forgatta le Felhőjáték című filmjét, amit csak jóval később láttam és értettem meg.
Mostantól így maradnak meg nekem örökre mindketten: egy kék, soha el nem múló felhő játékában" - olvasható Geszti bejegyzésében.