Az, hogy a gyerekek többsége kétéves korára „megbolondul" teljesen természetes jelenség. Az addig szófogadó, csendes, rendes baba ugyanis ebben a korban egyre inkább a tudatára ébred, hogy ő bizony egy önálló lény – nem az édesanya szerves része -, akiönálló akarattal is rendelkezik.
Ez az akarat pedig sokszor nem egyezik a szülők akaratával...
Ám mivel a verbális kommunikáció ekkoriban még meglehetősen akadozik, és nem igazán tudja elmondani, hogy „Ezt nem akarom!", így van, hogy marad a hiszti és a dühkitörések. Ha ennyi lenne az egész, akkor a hisztikorszak véget is érne, amint a kicsi elsajátította a megfelelő szókészletet. Akkor miért tombol sokszor még utána is?
Először is érdemes belátni, hogy a hiszti teljesen emberi dolog, hiszen
mi, felnőttek is szoktunk dühösek és frusztráltak lenni, ha valami nem úgy alakul, ahogyan azt elterveztük,
sőt sokan még „vén fejjel" is képesek kész hisztériát csapni ilyen alkalmakkor. A gyerekek is hasonlóan működnek. Őket is zavarja, bosszantja és elkeseredetté teszi, ha valaki pont az ellenkezőjét akarja, mint amit ők. Érdemes azonban különbséget tenni hiszti és hiszti között.
Kis-Néró hiszti
A hisztit a legtöbben azzal a jelenséggel azonosítják, amikor a gyerek azért rendez cirkuszt, mert valamit el akar érni. És a cirkusz szó itt a legjobb megjelölés, mert ez valóban az. Ennél a típusnál ugyanis a csemeténk
kifejezetten azért sír, veri magát a földhöz vagy, kiabál, hogy ezzel a viselkedéssel manipuláljon minket.
Ennek a hisztinek a félreismerhetetlen jele, hogy ha elkezdünk vele alkudozni, engedményt teszünk vagy megkapja, amit akar, akkor azonnal abbamarad a jelenet, s mintha mi sem történt volna, folytatódik a nap. Fontos azonban tudni, hogy
ez a típusú, akaratérvényesítő, zsaroló hiszti, csak 3 éves kor fölött jelentkezik,
hiszen a gyerkőc ekkor már pontosan tudja, hogy mivel hathat a szülőkre, és ha csak a legkisebb esélyét is látja annak, hogy a hisztivel elérheti a célját, bizony be fogja vetni ezt a fegyvert is.
Először is érdemes meggyőződni arról, hogy valóban csak színjátékról van-e szó. Ez nagyon egyszerű.
Ha képesek vagyunk kommunikálni, sőt alkudozni is a hisztiző gyerekkel, akkor ez hatalmi harc.
Szintén jellemző erre a kitörésre, hogy könnyek nélkül tombol a kis diktátor és azt kiabálja, hogy éppen mit akar. Pl.: Csokit akarok! Ha bebizonyosodott, hogy ez tényleg zsarnoki hiszti, akkor is fontos, hogy nyugodtak maradjunk. Elvégre a saját viselkedésünk a legfőbb minta. Persze nem egyszerű egy üvöltő gyerek mellett megőrizni a hidegvérünket, de gondoljunk arra, hogy ha mi elveszítjük a fejünket, akkor mit várhatunk tőle?
Szintén fontos, hogy NE alkudozzunk vele, mert ebből csak azt tanulja meg, hogy a hisztivel bármit elérhet. Megpróbálhatjuk valami humoros – de nem megalázó, lekezelő! – reakcióval ráébreszteni a gyerekünket arra, hogy tudjuk, ez csak műsor. Megjegyezhetjük viccesen, hogy látjuk, ez bizony nem igazi sírás, csak színészkedés, akár a tévében is felléphetne vele. Vagy elmondhatjuk komolyan, hogy hisztériázó gyerekekkel nem tárgyalunk. És ez valóban legyen is így! Viszont, amikor befejezi a jelenetet, akkor érdemes átbeszélni vele, hogy mi miért történt pl. „Azért nem kaptál a boltban csokit, mert megyünk haza ebédelni. Ha máskor szépen kéred, akkor megveszem neked és ebéd után megeheted."
Distressz hiszti
A hiszti másik típusa egészen más tőről fakad, mint az akarnok hiszti és korban is inkább a 3 éves kor előtti időszakra tehető. Erre a típusú hisztire a „teljesen elmentek otthonról" állapot jellemző. Azaz a gyerekkel ilyenkor képtelenség kontaktust teremteni. Nem reagál semmire – se fegyelmezésre, se alkudozásra -, csak és kizárólag az érzelmei kötik le minden figyelmét. Ennek oka, hogy ebben a korban még képtelenek a kicsik felismerni az érzelmeiket vagy uralkodni az indulataikon. Ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szeretnék – például nem tudnak megcsinálni valamit – konkrétan
kiborulnak és csak nagyon nehezen képesek megnyugodni, mert szinte beszippantja őket az a sok érzelem, amelyet ekkor átélnek.
A distressz hisztit sokszor olyan egyszerű dolgok váltják ki, mint a fáradtság, éhség, szomjúság, vagy ha túl sok inger éri a kicsit. Mivel ilyenkor nem vesz tudomást a gyermekünk a környezetéről és szinte önkívületben van, nem érünk el semmit azzal, ha „keménykedünk" – főleg, mert ennél a típusú hisztinél nem is az akaratérvényesítés a gyermek célja. 12-18 hónapos korig jól működhet a figyelemelterelés, később azonban inkább
az intő jelekre érdemes figyelni,
illetve azzal próbálkozni, hogy megakadályozzuk, hogy a distressz hiszti teljesen eluralkodjon a csemeténken. Legjobb, ha az első jeleket észlelve nyugodt helyre vonulunk vele és igyekszünk a saját viselkedésünkkel jó példát mutatni. Vegyünk többször mély levegőt, csukjuk be a szemünket, számoljunk halkan,
biztosítsuk arról, hogy megértjük a feldúltságát, és ha engedi, öleljük meg. Ilyenkor ugyanis a megnyugtatás a cél, hiszen eleve egy stresszhelyzet váltotta ki a hisztit.
A hiszti kezelés – legyen szó bármilyen típusról – a szülő számára is nagyon nehéz, hiszen egy őrjöngő gyerek kész rémálom. Azt azonban jó szem előtt tartani, hogy a kicsiknek ilyenkor leginkább megértésre, nyugtatásra avagy határozott iránymutatásra van szükségük és az ingerültség, kiabálás, üres fenyegetőzés csak ront az amúgy sem rózsás helyzeten. Úgyhogy bár ez a legnehezebb, igyekezzünk minden körülmények között higgadtak maradni...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.