A két leggyakoribb hisztifajta és kezelési útmutató hozzájuk

Az, hogy a gyerekek többsége kétéves korára „megbolondul" teljesen természetes jelenség. Az addig szófogadó, csendes, rendes baba ugyanis ebben a korban egyre inkább a tudatára ébred, hogy ő bizony egy önálló lény – nem az édesanya szerves része -, akiönálló akarattal is rendelkezik.

Ám mivel a verbális kommunikáció ekkoriban még meglehetősen akadozik, és nem igazán tudja elmondani, hogy „Ezt nem akarom!", így van, hogy marad a hiszti és a dühkitörések. Ha ennyi lenne az egész, akkor a hisztikorszak véget is érne, amint a kicsi elsajátította a megfelelő szókészletet. Akkor miért tombol sokszor még utána is?

Először is érdemes belátni, hogy a hiszti teljesen emberi dolog, hiszen

sőt sokan még „vén fejjel" is képesek kész hisztériát csapni ilyen alkalmakkor. A gyerekek is hasonlóan működnek. Őket is zavarja, bosszantja és elkeseredetté teszi, ha valaki pont az ellenkezőjét akarja, mint amit ők. Érdemes azonban különbséget tenni hiszti és hiszti között.

A hisztit a legtöbben azzal a jelenséggel azonosítják, amikor a gyerek azért rendez cirkuszt, mert valamit el akar érni. És a cirkusz szó itt a legjobb megjelölés, mert ez valóban az. Ennél a típusnál ugyanis a csemeténk

Ennek a hisztinek a félreismerhetetlen jele, hogy ha elkezdünk vele alkudozni, engedményt teszünk vagy megkapja, amit akar, akkor azonnal abbamarad a jelenet, s mintha mi sem történt volna, folytatódik a nap. Fontos azonban tudni, hogy

hiszen a gyerkőc ekkor már pontosan tudja, hogy mivel hathat a szülőkre, és ha csak a legkisebb esélyét is látja annak, hogy a hisztivel elérheti a célját, bizony be fogja vetni ezt a fegyvert is.

Mit tehetünk ilyenkor?

Először is érdemes meggyőződni arról, hogy valóban csak színjátékról van-e szó. Ez nagyon egyszerű.

Szintén jellemző erre a kitörésre, hogy könnyek nélkül tombol a kis diktátor és azt kiabálja, hogy éppen mit akar. Pl.: Csokit akarok! Ha bebizonyosodott, hogy ez tényleg zsarnoki hiszti, akkor is fontos, hogy nyugodtak maradjunk. Elvégre a saját viselkedésünk a legfőbb minta. Persze nem egyszerű egy üvöltő gyerek mellett megőrizni a hidegvérünket, de gondoljunk arra, hogy ha mi elveszítjük a fejünket, akkor mit várhatunk tőle?
Szintén fontos, hogy NE alkudozzunk vele, mert ebből csak azt tanulja meg, hogy a hisztivel bármit elérhet. Megpróbálhatjuk valami humoros – de nem megalázó, lekezelő! – reakcióval ráébreszteni a gyerekünket arra, hogy tudjuk, ez csak műsor. Megjegyezhetjük viccesen, hogy látjuk, ez bizony nem igazi sírás, csak színészkedés, akár a tévében is felléphetne vele. Vagy elmondhatjuk komolyan, hogy hisztériázó gyerekekkel nem tárgyalunk. És ez valóban legyen is így! Viszont, amikor befejezi a jelenetet, akkor érdemes átbeszélni vele, hogy mi miért történt pl. „Azért nem kaptál a boltban csokit, mert megyünk haza ebédelni. Ha máskor szépen kéred, akkor megveszem neked és ebéd után megeheted."

A hiszti másik típusa egészen más tőről fakad, mint az akarnok hiszti és korban is inkább a 3 éves kor előtti időszakra tehető. Erre a típusú hisztire a „teljesen elmentek otthonról" állapot jellemző. Azaz a gyerekkel ilyenkor képtelenség kontaktust teremteni. Nem reagál semmire – se fegyelmezésre, se alkudozásra -, csak és kizárólag az érzelmei kötik le minden figyelmét. Ennek oka, hogy ebben a korban még képtelenek a kicsik felismerni az érzelmeiket vagy uralkodni az indulataikon. Ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szeretnék – például nem tudnak megcsinálni valamit – konkrétan

Mit tehetünk ilyenkor?

A distressz hisztit sokszor olyan egyszerű dolgok váltják ki, mint a fáradtság, éhség, szomjúság, vagy ha túl sok inger éri a kicsit. Mivel ilyenkor nem vesz tudomást a gyermekünk a környezetéről és szinte önkívületben van, nem érünk el semmit azzal, ha „keménykedünk" – főleg, mert ennél a típusú hisztinél nem is az akaratérvényesítés a gyermek célja. 12-18 hónapos korig jól működhet a figyelemelterelés, később azonban inkább

illetve azzal próbálkozni, hogy megakadályozzuk, hogy a distressz hiszti teljesen eluralkodjon a csemeténken. Legjobb, ha az első jeleket észlelve nyugodt helyre vonulunk vele és igyekszünk a saját viselkedésünkkel jó példát mutatni. Vegyünk többször mély levegőt, csukjuk be a szemünket, számoljunk halkan,

A hiszti kezelés – legyen szó bármilyen típusról – a szülő számára is nagyon nehéz, hiszen egy őrjöngő gyerek kész rémálom. Azt azonban jó szem előtt tartani, hogy a kicsiknek ilyenkor leginkább megértésre, nyugtatásra avagy határozott iránymutatásra van szükségük és az ingerültség, kiabálás, üres fenyegetőzés csak ront az amúgy sem rózsás helyzeten. Úgyhogy bár ez a legnehezebb, igyekezzünk minden körülmények között higgadtak maradni...