Polgár Tünde fájdalmas vallomása: "Ezt már sosem tudom rendbe tenni"

Próbáltam összegyűjteni a bátorságom, hogy elmondjam, szeretnék találkozni és beszélni vele, de sosem mertem. Féltem a visszautasítástól, és attól, milyen válaszokat kapok a kérdéseimre. Szerettem volna megtudni, miért hagyott el? Miért nem keresett soha? Miért nem érdekelte, hogyan alakult az életünk? Sokáig magamat okoltam, hogy nem kellettem. Talán nem is fogadtam el, nem az én hibám, és nem is bocsátottam meg magamnak"

Szégyellem, hogy ennyi év alatt sosem tudtam meglépni, amit kellett volna. Ennél az is jobb lett volna, ha van egy vita, egy nagy kiabálás, vagy ha a fejemhez vág fájó mondatokat, mert az is egyfajta lezárás lett volna. Így viszont sosem tudom meg, mit gondolt anya. Azt hiszem, ha olyat mond, amit igaznak érzek, és azt látom, hogy megbánta, akkor megbocsátottam volna neki...