Blöff, Úriemberek, Sherlock Holmes: Guy Ritchie filmjei a legrosszabbtól a legjobbig

Nem is lehet kérdés, melyik film a toplistánk utolsó helyezettje. Valószínűleg ma már maga Guy Ritchie is szívesen letagadná ezt teljesen félresikerült hajótöréses-romantikus remake-et, ami a karrierje lesúlyosabb kreatív válságának idején született – ami történetesen egybeesett a Madonnával kötött házasságával. A Hullámhegy is sokkal inkább Madonna, mint Guy Ritchie ízlése és filmje.

Guy Ritchie a 2010-es években amolyan hollywoodi mesteremberként tért vissza: magas színvonalon dolgozva, de kevés eredeti értéket hozzáadva, leggyakrabban feldolgozásokat készítve. Ennek a korszaknak a legérdektelenebb darabja az Aladdin, amit még egy kékre festett Will Smith sem tudott igazán izgalmassá tenni.

Szintén még a Madonna-korszakban, a Hullámhegy csúfos bukása után Guy Ritchie megpróbált visszatérni a gyökereihez, és egy Jason Statham-gengszterfilmmel helyreállítani a renoméját. Az említett kreatív válság súlyosságát jól mutatja, hogy még így sem sikerült – mondjuk lehet, hogy nem egy szintén kreatív lejtőn lévő Luc Bessonnal kellett volna közösen írni a forgatókönyvet.

Sajnos Guy Ritchie legújabb filmjét kénytelenek vagyunk a mezőny hátsó felében említeni, de ez még nem jelenti azt, hogy rossz lenne az Egy igazán dühös ember. Ebben a bosszúdrámában egészen új dolgokat próbál ki, egy tőle szokatlanul lassú és komor történetről van szó – egy rendívül profin megrendezett B-kategóriás akciófilmről.

Inkább bukásnak számított a karrierjében, mint sikernek, de mi szerettük az Arthur-legenda Guy Ritchie-féle újraértelmezését! Nála vagány utcakölyök minden hős, még az angol mondák legendás királya is, és Charlie Hunnam-nek igencsak jól állt ez a szerep.

Ugyanazt hozta, mint az első rész, csak már kevesebb eredetiséggel, új gondolattal, és inkább a még nagyobbat, még látványosabbat szellemében – ez pedig a listánkon arra elég, hogy ez a Guy Ritchie-rendezés éppen kicsússzon a lista első feléből.

Az a bizonyos hollywoodi mesterember korszak a Sherlock Holmes-szal indult el, és Guy Ritchie alaposan meglepte a világot, hogy az arisztokratikus, kifinomult legendás angol nyomozóból egy kemény öklű és pergő nyelvű akcióhőst varázsolt. De a mutatvány bejött, és Robert Downey Jr., valamit Jude Law személyében a tökéletes párost is sikerült megtalálni új Sherlocknak és Watsonnak.

Gerard Butler a 300 mellett ebben a filmben kapta meg karrierje legjobb szerepeit, és még a fiatal Tom Hardy-val is lassúzott egyet! A kispályás gengszterek humorosra és menőre hangolt kalandjai pedig Guy Ritchie legjobb pillanatait idézték – és épp csak egy kicsi híján nem érték el.

A film, ami megmutatta, hogy milyen az, amikor Guy Ritchie nem eredeti alapanyagból dolgozik, de kihozza a maximumot a rá bízott feladatból. A régi amerikai tévés kémsorozat mozis feldolgozásában akkora élvezettel varázsolt pazar stílusparádét a vászonra, hogy öröm volt nézni – Henry Cavillt pedig tökéletes titkosügynökké tette.

Tavalyelőtt Guy Ritchie bebizonyította, hogy még mindig tud annyira menő lenni, mint amikor trendet teremtett a filmjeivel – és azt is, hogy pontosan tudja, 2020 környékén is miként lehet menőnek lenni. Fantasztikus ruhákba öltöztetett Matthew McConaughey, Charlie Hunnam, Colin Farrell, és egy egészen szokatlan szerepben brillírozó Hugh Grant, visszatérés az angol gengszterek világához, csavaros sztori és felbontott időkezelés: a perfekt Guy Ritchie-recept perfektül újragondolva.

Élete első mozifilmjével rögtön óriásit robbantott az addig csak reklámfilmeket és videoklipeket készítő Guy Ritchie, és rögtön stílusteremtő is lett. A szerethető, kisstílű utcai zsiványai, a vicces dumák, a ritmusos vágások és kimerevítések, a tökéletes érzékkel megtalált dögös zenék már ebben a kisköltségvetésű gengsztermoziban is nagyot szóltak.

Amikor Guy Ritchie a csúcsra jutott, és annyi pénzből és azokkal készíthetett olyan filmet, amilyet csak akart, annak lett az eredménye a Blöff, ami szerintünk máig a leginkább kimagasló és legérettebb alkotása. Kell-e nagyobb bizonyíték erre annál, hogy még egy akkora világsztár, mint Brad Pitt is élete egyik legkülönlegesebb és legemlékezetesebb szerepét köszönheti neki?