Metakommunikatív jelek - avagy hogyan tanulj meg olvasni mások mozdulataiból

Amikor a gyerekeinket tanítjuk kommunikálni, gyakran el is felejtjük, hogy nem csak a szavak helyes használatát kell nekik átadnunk, hanem azt is, hogy a testük jelzéseivel milyen információkat üzenhetnek az emberek felé.

Metakommunikációnak nevezzük a kommunikációs folyamatban a nem verbális jeleket. Ezek a vokális jelek, a tekintet, a mimika, a kronémika (Mennyi időt fordítunk az egyes kommunikációs szakaszokra), a proxemika, azaz a távolságtartás, a mozgás, azaz a gesztusok és a testtartás, valamint az emblémák, mint például a haj és ruhaviselet is.

A nonverbális kommunikáció azért is nagyon különleges, mert ha szavaink mellé illesztjük, akkor a mondanivalónkat illusztráljuk, színesebbé, hangsúlyosabbá és nyomatékosabbá tesszük vele - ám ha nem kísérik őket szavak, akkor is mindent, sőt még annál is többet el tudunk vele mondani.

Egy ember tekintete ezerféle lehet, gyakran mondjuk azt, hogy „felnyársalt a tekintetével". Egy dühös tekintettel valóban ölni lehet, de ugyanaz a szempár lehet szemérmes, kihívó, csábító és szeretetteljes is. Sőt, ha valaki szimpatikus nekünk, akkor gyakran megesik, hogy egyszerűen rajta felejtjük a tekintetünket, és egyfajta "szemezés" veszi kezdetét.

A tekintet minősége mellett az is nagy szerepet kap, hogy mennyire van nyitva a szemünk, valamint az is, hogy esetleg lentről, fentről vagy hunyorogva nézünk a másikra. Abban az esetben, ha a szempillánkat úgy rebegtetjük, akár a pillangó a szárnyait, biztos, hogy felfokozott lelkiállapotban vagyunk, talán éppen el szeretnénk csábítani valakit. Ha a szemről beszélünk, akkor mindenképpen meg kell említenünk a könnyeket, amik kifejezhetnek örömet és bánatot is egyaránt.

A szem mellett az ajkak is sokkal több információt adnak át, mint azt gondolni mernénk. Gondoljunk csak bele, egy kedves mosolyra a legtöbb ember mosollyal válaszol. Egy kedves, őszinte mosoly képes oldani egy szituáció feszültségét is. Ám egy lebiggyesztett alsó ajak vagy egy fintorgó száj is nagyon sokatmondó lehet.

A proxemika, azaz a távolságtartás, vagy más néven térköz- szabályozás olykor többet mond a legtöbb kiejtett szónál.

Ezt akkor alkalmazzuk, ha még nem ismerjük eléggé a másikat. Például egy otthonunkba látogató vízszerelőt biztos, hogy csak ebben a távolságban közelítünk meg, ami egyébként teljesen normális.

A testünk a testtartásunkkal is számtalan információt közöl a külvilág számára. Teljesen más benyomást keltünk, ha kihúzzuk magunkat, mintha összegörnyedve jeleznénk a szorongásunkat.

A metakommunikáció sokkal rejtettebb közlés, mint a nonverbális kommunikáció, az viszont közös bennük, hogy csak egy részük kontrollálható tudatosan.

Ahhoz, hogy tökéletesen olvassuk mások nonverbális kommunikációs jeleit, elengedhetetlen a folyamatosan fejlesztett önismeret.