Ellopott gyerekkor - Az okoseszközök veszélyei

Szeitl Mónika

2021.10.11.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Haladni kell a korral, ez nem vitás. Örülhetünk neki, hogy már nem a patakban kell sikálni a ruhákat, hogy a sötét délutánokon egy kapcsolóval fényt varázsolhatunk a nappaliba, és hogy bárhol, bármikor beszélhetünk egymással. A modern kor vívmányai hasznosak, de tudni kell velük okosan bánni.

A modern kor vívmányai ráadásul nemcsak hasznosak, de a legújabbak már kifejezetten okosak is, nem hiába okoseszköz a gyűjtőnevük. Ezek a kütyük nagyban megkönnyítik az életünket, ugyanakkor veszélyforrássá is válhatnak, ugyanis

a használatuk során dopamint termel a szervezet, azaz egyfajta belső doppingszert, amely komoly függőséget okozhat.

Ez mind a felnőtteknél, mind a gyermekeknél súlyos problémákhoz vezethet.

Mivel a különféle okoseszközök mindennapos használata csak az utóbbi évtizedekben terjedt el igazán és öltött egyre nagyobb méreteket, így a biológiai, neurológiai, szociológiai és pszichés hatásokat is csak mostanában kezdték megfigyelni a kutatók. Ezek a hatások pedig nem csupán a felnőtteket érintik, hanem a legkisebbeket is, hiszen általános szülői vélekedés, hogy az okoseszközök fejlesztik a gyerekek gondolkodását: így a szülők előszeretettel adják gyermekeik kezébe a telefonokat, tableteket vagy csapják fel a laptopokat.

Az okoseszközök használata során dopamint termel a szervezet, azaz egyfajta belső doppingszert, amely komoly függőséget okozhat Forrás: Shutterstock

Az Amerikai Pszichológiai Társaság már a 2000-es évek elején azt tanácsolta, hogy

hároméves korig egyáltalán ne kerüljön okoseszköz a gyerekek kezébe, mert ezek visszafordíthatatlan, maradandó károsodást okozhatnak,

a későbbiekben pedig arról is nyilatkoztak, hogy az okoseszközök okozta függőség legalább olyan veszélyes, mintha valaki kábítószerezne.

Ellopott gyerekkor

A gyerekeknél ráadásul az okoseszközök miatt kimaradhatnak bizonyos fejlődési fázisok, amelyek a későbbiekben komoly gondot okozhatnak. Például problémák adódhatnak a testérzékeléssel, a képességek megítélésével, így az egész énképpel is, de a figyelemzavar, az egyre romló tanulási és problémamegoldó képesség, valamint a digitális demencia is egyre gyakrabban tapasztalható az okoseszközöket intenzíven használó gyerekek körében.

Ráadásul, mivel ilyenkor

sok esetben teljesen kimarad a kicsik életéből az eredménykényszertől mentes szabad játék,

amely teret enged a fantáziának, a felfedezésnek, segíti a problémamegoldó gondolkodás kialakulását és az egész idegrendszer fejlődését, így nem meglepő, hogy az okoseszközökön szocializálódott generáció sokkal nehezebben birkózik meg az elé kerülő kihívásokkal, nem találja a problémákra a megoldást, de még a stratégiaalkotás és a döntéshozatal is gondot jelent számukra.

A gyerekeknél az okoseszközök miatt kimaradhatnak bizonyos fejlődési fázisok, amelyek a későbbiekben komoly gondot okozhatnak Forrás: Shutterstock

Mit tehetünk?

De vajon milyen szabályokat érdemes annak érdekében betartani, hogy az okoseszközök ne szippantsák be teljesen a gyerekeinket (és minket se)? Ezzel a problémával kapcsolatban határozott és pontos iránymutatás ritkán található, azonban azzal a legtöbb szakember egyetért, hogy a teljes tiltás nem megoldás. Sokkal inkább érdemes a totális megvonás helyett

olyan észszerű szabályokat felállítani, amelyeket nemcsak a gyerekeknek, de a család többi tagjának is be kell tartania.

Így elkerülhető a „Bort iszik és vizet prédikál" gyakori esete.
Például jó szabály lehet családi szinten, hogy evés közben és a lefekvés előtti egy órában nincs kütyü egyáltalán. Egyénekre szabva pedig meg lehet határozni, hogy pontosan napi vagy heti szinten mennyi időt tölthet a gyermek – korosztályának megfelelően – az okoseszköz előtt, vagy hogy pontosan milyen tartalmakat fogyaszthat.
A legjobb, ha ezeket az irányelveket már akkor elkezdjük beépíteni a mindennapokba, amikor a gyermek még nagyon kicsi, hiszen így eleve megelőzhető, hogy függőség vagy egyéb - biológiai, neurológiai, szociológiai, pszichés – problémák alakuljanak ki.
Egy biztos, változtatni és a jó irányt megkeresni sosem késő - sem a gyerekek, sem a felnőttek számára!