Előkerült Gattyán György!

A teljes videó itt megnézhető:

J.G.: Gattyán úr, ha ma egy közismerten gazdag ember bemutatkozik és nem üzleti tárgyalásra megy, akkor mit mond, hogy mutatkozik be?

G.Gy.: Amikor reggel fölkelek és este lefekszem, a magam számára én egy átlagember vagyok, hiszen ugyanaz a Gattyán György néz bele a tükörbe, mint aki belenézett esetleg tíz, húsz, harminc évvel ezelőtt. Természetesen az üzleti sikereink révén megváltoztak a körülmények, ebből a szempontból viszont egy teljesen másik Gattyán György vagyok.

J.G.: Az az érdekes, hogy azt gondolnánk, hogy az internethez nem tartozik identitáskultúra. Tehát teljesen mindegy, hogy magyar, francia vagy indiai, de mégis Ön ragaszkodik ahhoz, hogy ez igenis egy magyar siker, ez egy magyar vállalkozás, ez egy magyar ötlet. Hol van ebben az identitás?

G.Gy.: Megfogalmazhatnám úgy, hogy én először vagyok magyar és utána üzletember. Talán először vagyok édesapa, utána magyar és utána üzletember, de magyarul beszélek, magyarul gondolkodom, magyarul lett fölépítve ez az egész rendszer. Most pont abban van a kihívás, hogy a nemzetköziséget elértük, de hogyan legyünk ország-specifikusak, mert nagyon erősen magyarok vagyunk még mindig.

J.G.: Ezt a határtalanságot már az elején is feszegettük, hogy mi egy pici országban élünk és ezért talán azt ma nagyon nehéz felfogni, hogy a világon lehet több helyen élni, de mégis megmarad az identitása. A gyerekek nevelésénél is kérdés, hogy attól, hogy a lokáció nem Magyarországon van mindig, attól még az identitást hogyan tudják megtartani? Hogy tudja a gyermekeiben megtartani? Hogy tudja a kultúrájában megtartani?

G.Gy.: A gyerekeknél egyszerű volt. Még nagyon kicsik voltak és a saját gyermeki kíváncsiságuk hajtotta őket, hogy - mivel kaptak lehetőséget - körbenézzenek és élhessenek a világban. Én ezeket nem gondolom végig, hogy most magyar szempontból jó-e vagy nem jó, hiszen automatikusan jön a belső kisugárzásomból.

J.G.: Lehet, hogy furcsa lesz, amit kérdezek, de mit jelent magának a pénz az életében? Most.

G.Gy.: A pénz eszköz. Talán össze lehet hasonlítani egy folyóval. Ugye a pénz akkor jó, hogyha áramlik. Hogyha valaki a párna alatt tartja, az nem jó senkinek. Hogyha a folyó áramlik, de valaki gátat szab neki, akkor persze ő a maga kis bizniszét, a kis turbinákkal megcsinálhatja, de a gát mögött elapad minden, kiszáradt. Tehát én az eszközt ugyanúgy folyamatban tartom. Annyi változott, hogy most már nemcsak üzleti szempontból, hanem igyekszem hatással lenni egy kicsit a világra. Egy picit már jobban "felnőttem" és ilyenkor az ember már azt nézi, hogy hogyan tudja a világot egy kicsit jobb állapotban hagyni, mint ahogy találta.

J.G.: Hogy kell elképzelnem ezt a XVI. kerületi családot? Honnan jön?

G.Gy.: Édesanyám Nógrád megye, Balassagyarmat, édesapám Mezőkeresztes. Amikor édesapám katona volt, találkoztak. Tehát ez az idilli. Édesanyám 16 éves volt, de akkoriban még úgy volt, hogy eladósorba került. A szüleim nagyon fiatalok voltak, mikor én megszülettem. Egyszerű, átlagos munkásemberek voltak. Nálunk mindig az volt a tisztesség, hogyha valaki dolgozott és jól elvégezte a munkáját. Ez volt az érték.

J.G.: Tehát teljesen mindegy, hogy hol van a világon, mindig magyarként él?

G.Gy.: Annyiból nem, hogy amikor két évig Franciaországban éltünk, akkor az ember elkezd egy picit franciául gondolkodni. Amikor Amerikában vagyunk, akkor az ember már angolul számol. Tehát ezek hatnak erősen. De én azt gondolom, hogy minden ilyen utazás, vagy minden ilyen külső behatásnak az az értéke, hogy utána haza tudja hozni Magyarországra, vagy haza tudja hozni a magyar gondolatiságba, a termékeibe, a fejlesztéseibe.
Ma már hál' Istennek elég sok családnak adatik meg a lehetőség, hogy különféle ösztöndíjakkal, programokkal körbenézzen a környező országokban és tudást tud magába fölszívni. Én ezzel 100%-ban egyetértek, ez szerintem nagyon fontos Magyarország és a magyar családok számára, hogy egyszerűen behozzuk azt az információt, tapasztalatot, tudáshalmazt, amivel mi lehetünk többek.