A börtönévek után nem tudott visszatérni imádott színpadjára. Hiába kereste, várta a színházi ajánlatokat, ugyanúgy elmaradtak, ahogy a film- vagy szinkronszerepek. Saját kezébe vette a sorsát és egy markonyi csapattal létrehozta önálló estjét. A célja annyi volt csupán, hogy észrevétesse magát és ezzel pénzt tudjon keresni.
Az Én és Én címet viselő előadás viszont nem vonzotta a közönséget. A produkció anyagilag teljes csőd volt, az aprócska színház, ahol fellépett, teljesen kivonult mögüle. Damu Roland azonban nem adta fel, még akkor sem, amikor szinte az ürességtől kongott a nézőtér. Egykori kollégája, Jeney Attila nyílt levélben emlékezett meg a színészről.
Az egyik előadáson a már csak kétfős stábon kívül hárman(!) voltak. Teljesen elkeseredve, de végig játszotta a darabot úgy, hogy a kiábrándultságából semmit nem lehetett észrevenni
– idézte fel a szívszorító pillanatot Jeney a Ripostban, aki szerint ebből is látszott, hogy Damu mennyire fegyelmezett volt, és a színházért, a közönségéért bármit megtett.
Damu Roland december 27-re virradóra, kétoldali tüdőgyulladásban vesztette életét.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.