Hív a vasút! Vár a MÁV! No meg az erdő, a vászon és a gitárjáték - Interjú Talabér Angelikával

Frenyó Krisztina/Life.hu: Sok-sok éve a győri vasútvonalon lyukasztod a jegyeket, szabadidődben pedig olyan gyönyörűen festesz, hogy az ember szíve belesajdul. Gitárjátékoddal megörvendezteted a hallgatóidat, verseket zenésítesz meg, kitűnő érzékkel fotózol és ki tudja, mit csinálsz még. Mesélj, Angelika, mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? ;-)

Talabér Angelika: A vasúti hivatás jóval előbb jött az életembe, mint a festés és a zenélés. Idén kezdtem meg a 30. évemet a vasútnál. A zenélés és a festés viszonylag későn jött az életembe: 33 évesen kezdtem gitározni, majd 36 évesen festeni. Megtetszett az érzés, amit az alkotás ad, semmihez nem hasonlítható élmény. A versek megzenésítése még később kezdődött: úgy 5-6 éve készült el az első dal. De a hobbik csak gyűlnek, így történt, hogy néhány éve a fotózás is elrabolta a szívem. Imádom a természetet, és szeretem megörökíteni a sok csodát, ami körülvesz bennünket!

F. K: Van úgy, hogy megtetszik egy vers és dallamot komponálsz rá, vagy egyszer csak jön egy dallam és keresel hozzá szöveget?

T. A.: Leginkább úgy történik, hogy megtetszik egy vers, és megpróbálom dallamba önteni a sorokat. Olyan is volt, hogy felkértek egy vers megzenésítésére, de legtöbbször én választok, általában olyan verseket, amelyeknek számomra mély mondanivalója van.

F. K: A Vértesben élsz a családoddal, édesanyád és a lányod is közel áll hozzád. Mit jelent számodra a család, a gyökerek, a hely, ahol élsz?

T. A: Csodálatos helyen élünk a Vértes ölén. Kicsi korom óta itt élem a mindennapjaimat. A család számomra a legfontosabb dolog a világon! Együtt minden nehézséget le tudunk küzdeni. Fantasztikus dolog, hogy akármilyen zsúfolt napjaink vannak, akkor is vagy együtt ebédelünk, vagy együtt vacsorázunk, minden nap körbeüljük a családi asztalt, megbeszéljük a napi dolgokat.

F. K: Számos festményeden, fotóidon és a mindannapi életedben is meghatározó szerep jut az erdőnek, a természetnek. Mit jelentenek számodra a fák, az erdő, a zöld közelsége? Inspirál?

T. A: Valóban azt mondhatom, hogy nagyon meghatározó szerepe van az életemben a természetnek. Mindig is közel állt a szívemhez az erdő, a rét. Szeretem a madarakat, és úgy összességében az állatokat. A festményeken, fotókon is leginkább a természetet szeretem megörökíteni. Itt az ember körbenéz, és csupa szép dolgot lát maga körül. Sokszor szinte túlcsordul a lelkemben az érzés, hogy ez annyira gyönyörű.

Amit csak lehet, mindent meg akarok örökíteni. Folyton arra inspirál a környezetem, hogy másoknak is megmutassam, amit én szépnek látok. A mindennapi rohanásban hajlamos az ember elmenni az apró szépségek mellett. Szeretném azt az üzenetet közvetíteni az alkotásaimmal, hogy lássuk meg a mindennapi kis csodákat. Legyen időnk arra, hogy megálljunk és tudjunk örülni az apró dolgoknak.

F. K: Egy csinos kalauzhölgy élete bizonyosan nem könnyű, a család mellett, ezzel az időbeosztással. Hogyan bírod ezt ennyi év után, és ők, az otthon lévő szeretteid hogyan tolerálják mindezt?

T. A: Sosem volt egyszerű megszervezni a mindennapokat ilyen beosztás mellett. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos a család szerepe. Ha nem lett volna mögöttem egy ilyen stabil családi háttér, biztosan nem tudtam volna ezt így megoldani. Szerencsére mindenben volt segítségem, és a családom megszokta ezt a fajta időbeosztást. A párom is itt dolgozik, így mindig ebben a munkarendben dolgoztunk. Persze ennyi év után az ember kevésbé bírja a rohanást, de még mindig úgy érzem, jó helyen vagyok. Amíg lehet és bírjuk, biztosan itt maradunk.

F.K: Biztosan van néhány érdekes sztorid, kalandod, ami a vasúton történt veled. Mesélnél néhányat?

T. A: Például az egyik ilyen sztorinak köszönhetem, hogy elkezdtem énekelni és zenélni. Egy alkalommal utazott velünk egy lány, volt nála egy gitár. Beszédbe elegyedtünk, majd megkértük, hogy zenéljen nekünk. Összebarátkoztunk, és az ő inspirációja nyomán kezdtem neki a gitározásnak. A mai napig nagyon hálás vagyok neki ezért. A barátságunk lassan 20 éve töretlen. Sokkal gazdagabb lett az életem a zenével.

Egy másik érdekes sztori: Sok emberrel találkozom, beszélgetek. Szoktak kérdezgetni a festményekről is. Egy alkalommal egy hölgy megszólított, hogy hallotta a beszélgetésünket, és megnézhetné-e ő is a festményeket. Természetesen igent mondtam. Úgy megtetszett neki, hogy azonnal meghívott egy kiállításra a könyvtárukba. Összebarátkoztunk, és azóta számos alkalommal részt vettünk az általuk szervezett programokon.

Most egy ideig ott vannak a családunk alkotásai. Ez azért is különleges kiállítás, mert az én festményeimen kívül anyukám horgolásai és a lányom alkotásai, valamint ékszerei is helyet kaptak. Nagyon ideális helyszín kisebb kulturális rendezvények létrehozására. Nagyszerű élmény a mai rohanó világban néhány óra erejéig kizökkenni a mindennapokból.

F.K: Ha üzenhetnél valamit a Life.hu olvasóinak, mi lenne az?

Talabér Angelika: