Testünk étel iránti vágya akkor jelenik meg, amikor energiatartalékaink kezdenek lemerülni. Nézzük, hogy testi síkon mit jelent az üresség. Sokszor úgy eszünk, mintha félnénk attól, hogy éhesek maradunk. A három fő étkezésünk között rágcsálnivalókat vagy italokat fogyasztunk. Talán csak akkor nem gondolunk az evésre, ha szerelmeskedünk vagy alszunk.
Sejtjeink azért kiáltanak ételért, azaz tüzelőanyagért, hogy melegen tartsanak bennünket, és biztosítsák a túlélésre való késztetést. Amikor fázunk, akkor a testünknek égetni való kalóriára van szüksége, hogy felmelegítsen. Télen sokszor éhesebbek vagyunk, és ilyenkor néhány kiló zsír is felszaladhat ránk hőszigetelésképpen.
Az éhség folyamata a következőképpen zajlik: a gyomrunkban ghrelin nevű hormon termelődik, mely jelzést küld az agynak, hogy ételre van szükségünk. A hormon szintje evés előtt megnő, de miután ettünk, lezuhan, és egy másik, zsírsejtek által előállított hormon, a leptin azt üzeni az agyunknak, hogy nincs szükség több ennivalóra, és elegendőt ettünk ahhoz, hogy legyen energiánk.
Az étel egyfajta üzemanyagként funkcionál, amire a szervezetünknek szüksége van.
Nézzük, mikor vagyunk a legéhesebbek:
amikor stresszesek vagyunk, akkor is tapasztalhatjuk, hogy legszívesebben folyton édességet vagy más cukros, zsíros ételt ennénk, hogy azzal vigasztaljuk magunkat. Ez a kortizol hormon miatt van, amit a stressz miatt termel a testünk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.