Teknősvér-ivás, harc a cápákkal - hősök, akikkel igazán elbánt a tenger

Az igazi Robinson Crusoe

Daniel Defoe-t, a Robinson Crusoe íróját állítólag a skót tengerész, Alexander Selkirk hihetetlen, de annál valódibb története ihlette. A regény 1719-ben jelent meg. Tizenöt évvel korábban Selkirk egy lakatlan szigeten, Mas a Tierrán találta magát - amit azóta Robinson Crusoe-szigetnek hívnak - miután összeveszett annak a hajónak a kapitányával, amelyiken dolgozott.

Ennek ellenére sikerült életben maradnia, és több mint négy évet töltött a szigeten. Vadkecskékre vadászott, vadrépát gyűjtött, és mindvégig kitartott, annak ellenére, hogy patkányok támadták meg, és még egy szikláról is leesett egyszer.

A megváltás egy angol hajó képében jelent meg, amikor az kikötött a szigetnél, hogy utánpótlást gyűjtsenek a legénység számára. Amikor rátaláltak Selkirkre, már szinte teljesen elfelejtett beszélni, de végül szerencsésen visszatért Nagy-Britanniába, hogy beszámoljon az őt ért kalandokról.

Magányosan a jégsírban

1921-ben egy igazán szívós benszülött, Ada Blackjack egyetlen nőként vett részt a Szibériától száz mérföldre fekvő Wrangel-sziget fagyos, sarkvidéki expedícióján. A nő szakácsként és varrónőként segítette a négy férfi munkáját. Az ötfős csapatnak az volt a célja, hogy egészen addig ott marad, míg a területet Kanadához csatolják.

Amikor elfogyott az élelmük, a négyből három férfi elindult segítséget szerezni, de végül sosem tértek vissza. Az akkor 25 éves Ada eközben megtanulta, hogyan kell csapdákat állítani a vadon élő állatoknak. Madarakat és fókákat ejtett el, közben pedig védte magukat a jegesmedvéktől, mivel utolsó, megmaradt társa skorbutban szenvedett. Ada egészen a férfi haláláig gondoskodott róla.

Blackjack 1923-ig, két éven keresztül tartózkodott a szigeten, mire megmentették. Ezután hosszú élet várt rá, 85 éves korában hunyt el.

Családi vakáció, csak kicsit máshogy

A küszködő gazda, Dougal Robertson egy nap úgy döntött, hogy megtakarított pénzéből vesz egy jachtot, és családjával együtt világgá megy. Az izgalmasnak ígérkező kaland azonban csaknem tragédiával végződött.

A 47 éves Dougal 1971-ben hagyta el az Egyesült Királyságot a Lucette fedélzetén, felesége, Lynn, és gyermekei, Douglas (18), Anne (17), Neil és Sandy (9) társaságában.

A család 18 hónapig hajózott a nyílt tengeren. Az idillnek akkor lett vége, amikor 1972. június 15-én a csónakot elsüllyesztette egy csapat gyilkos bálna a Csendes-óceánban. A család ezután egy mentőcsónakban ragadt, minimális mennyiségű vízzel és élelemmel. Ezután a túlélés érdekében teknősöket fogtak, halakat ettek, esővizet és teknősvért ittak, miközben igyekeztek megvédeni magukat az életükre törő cápáktól.

Szerencséjükre 38 nappal a hajótörés után rájuk talált egy japán vonóháló.

20 éven keresztül, elhagyatva

Juana Maria a San Nicholas magányos nőjeként vált ismertté, aki a kaliforniai partoknál közel 20 éven keresztül élt teljesen egyedül egy szigeten. Az amerikai őslakos San Nicolasban született, de miután vidravadászok lemészárolták a szigetlakókat, a nicoleno törzs többségét, 1835-ben egy véletlen folytán lemaradt a kaliforniai kormányzó mentőakciójáról.

Juana ezután 18 évet töltött magányosan a szigeten, ahol leginkább horgászott és madártollakból készített ruhát magának.

Végül 1853-ban találtak rá, egy bálnacsontokból készült kunyhóban élt. Miután megmentették, sajnos néhány héttel később, 42 évesen meghalt vérhasban. A szervezete nem tudta feldolgozni a számára addig teljesen ismeretlen ételeket.

Kitaszítottak

Az 1986-os, Kitaszítottak című film nem éppen a fantázia szüleménye. Egy 49 éves író, Gerald Kingsland valós történetét dolgozza fel. A író hirdetést adott fel egy magazinban, hogy feleséget keres, aki elköltözik vele egy lakatlan szigetre.

A 25 éves Lucy Irvine jelentkezett is a hirdetésre. 1985-ben összeházasodtak, majd elköltöztek egy kis szigetre Ausztrália és Pápua Új-Guinea közé. Ezután idejük nagy részét látszólag egészen paradicsomi állapotban töltötték - meztelenül. Házasságuk viszont nem volt konfliktusoktól mentes. Gerald lábán csúnya fertőzés alakult ki, Lucy pedig majdnem meghalt, amikor véletlenül megevett egy mérgező növényt.

Mivel a szigeten kevés ivóvíz volt, 13 hónappal később bennszülött szigetlakóknak kellett megmenteni őket, nehogy a kiszáradásba belehaljanak.