50 évig tartó házasság után érthető, hogy Oszter Sándor özvegye nehezen tudja elfogadni: imádott férje nincs többé.
"Háromszor volt egy évben nálunk nagyon nagy buli sok-sok vendéggel: szilveszterkor, Sándor-napkor és amikor közösen megünnepeltük a születésnapunkat. Soha többet nem lesz ilyen. Képtelen vagyok feldolgozni, hogy a férjem nincs többé. 'Jaj, de fáj, jaj, de fáj, jaj, de fáj...' Ezek voltak az utolsó mondatai... amíg élek, nem felejtem el. Öt perc alatt halt meg" – nyilatkozta a Story Magazinnak a gyászoló özvegy, akinek szerető családja próbálja enyhíteni a fájdalmát.
"Borzalmasan hiányzik. Megvagyok, elvagyok, csinálom a dolgom, igyekszem összeszedni magam. Egy percig nem tétlenkedem, mindennap főzök, éppen úgy, mintha itt lenne Sándor. A hétvégék kicsit könnyebbek, jönnek a gyerekek Diósdjenőre, a lányom, a párja, az unokám. Így, egymásba kapaszkodva próbáljuk meg túlélni a túlélhetetlent."
Azért, hogy tovább tudjon lépni és boldoguljon a mindennapokban férjétől kért segítséget a gyászoló özvegy.
"Sokáig nem álmodtam vele, sőt, még sírni sem tudtam. Mostanában azonban egyre többször megjelenik álmomban, és ez nagyon jó érzés, mert ilyenkor újból velem van. Beszélek hozzá, mondtam neki, 'Sándor, segíts nekem!' Utána bementem a szobába, valahogy egy kismadár berepült a nappaliba, rászállt az ő faragott székére, onnan aztán beszállt Sándor szobájába, az ágyára. Így üzent nekem a férjem, hogy velem van, aztán hallottam a hangját, ahogy mondja: 'Nem vagy egyedül, ne félj!' Majd' ötven év nagyon hosszú idő jóban-rosszban... ez egy teljes élet volt"
– mondta a zongoraművész.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.