Kognitív disszonancia a munkahelyen: amikor az elveiddel szemben dolgozol

Hogy a keletlezett belső feszültséget oldja egy kicsit, megmagyarázza magának, hogy „muszáj volt megvennem, mert most volt olcsó, valójában spóroltam vele, amúgy meg nem ettől a kocka csokitól fogok elhízni, és egyébként is, ennyi jár, az meg teljesen mindegy, hogy most vagy 20 perccel később kezdek bele a feladataimba, a munka megvár".

Mi a kognitív disszonancia?

Mindannyian kialakítunk magunkban, magunkról egy énképet, mely általában pozitív. Szeretjük azt gondolni, hogy logikus döntéseket hozunk, hogy becsületesek vagyunk, és úgy általában jó emberként gondolunk önmagunkra. Amikor azonban olyat teszünk, amiről a saját felállított elveink, értékrendünk alapján azt gondoljuk, hogy rossz, mégis megtesszük, „zavar keletkezik az erőben", azaz megjelenik a a tettek és gondolkodás közötti feszültség: ezt nevezzük kognitív disszonanciának.

Kognitív disszonancia a munkahelyen

A fenti példák jól mutatják, hogy teljesen hétköznapi helyzetekben, valójában „kis tétek" mellett is egészen kínosan érezheti magát az ember, ha felmerül benne, hogy ezt vagy azt nem kellene, kellett volna megtennie, ám a kognitív disszonancia jóval komolyabb helyzetekben is megjelenhet. Ilyen például az, amikor az ember a munkahelyén érzi azt rendszeresen, hogy a cég és a saját értékrendje részben vagy egészben ellentétesek.

„Hölgyem/Uram, ez a piacon kapható legjobb ár-értékarányú, minőségi termék, én, amikor először érkezett az üzletbe, mindjárt kettőt is vettem. Én még teljes árat fizettem érte, ön azonban megkaphatja akciósan. ez még a hülyének is megéri!" - Ismerős helyzet? Az értékesítő jön és mondja, mondja a szövegét, mi meg félig kínunkban, félig meggyőződésből, veszünk egy remélhetőleg szükséges gépet, kütyüt, akármit.

Közben az eladó tudja, hogy neki egy darab sincs otthon, és arról sincs meggyőződve, hogy a szerkezet valóban olyan jó lenne, mi több, szerinte bármelyik háztartás megvan nélküle, de ez a feladata, eladni, bármi áron. Ilyenkor, ha otthon is elégedettek vagyunk a termékkel, akkor mi rendben vagyunk, de az üzlet munkatársában nem kis feszültséget kelthet, hogy azt érzi, az elveivel ellentétesen cselekedett, csorba esett a becsületén, és mindezt miért?

De ilyen az is, ha kozmetikázni kell a kimutatást, az eredményeket, ha az elvárt-leírt értékelés, vélemény valójában nem tükrözi az általunk ismert valóságot, vagy ha egy feladatot olyan elvek mentén kell elvégezni, melyekkel szemben az embernek ellenérzései vannak. Ilyenkor feszültség keletkezik az egyénben, mely feloldásra vár(na), de egy idő után az ember már nem tudja olyan egyszerűen megmagyarázni magának, miért „hazudik", miért nem becsületes, miért nem ragaszkodik az elveihez.

Azaz dehogynem: a fizetéséért, márpedig a pénz nagy úr! De ettől nem lesz jobb a kedve, mert ezzel egy újabb folt esik a magáról kialakított képén: már nem csak „félrebeszél, csal", de még pénzorientált is, pedig mindig azt hangoztatja, hogy őt aztán nem érdekli a pénz.

A kényelmetlen szituációt komfortosabbá kell tenni, a keletkezett belső feszültséget oldani kell, különben a munkavégzés egy idő után lehetetlenné válik.

Mit tehetünk, ha azt érezzük, szétfeszít, hogy az értékrendünkkel szemben végezzük a munkánkat?

A kognitív disszonancia jelenségét elsőként 1957-ben Leon Festinger szociálpszichológus írta le, akinek elmélete szerint, ha megérezzük a gondolkodásmódunk és tetteink közötti ellentét okozta feszültséget, hajlamosak vagyunk arra, hogy ne a viselkedésünkön változtatunk, hanem a nézeteinken, azaz az eladó nem azt mondja a következő vásárlónak, hogy „nem rossz termék, csak éppen felesleges, ne vegye meg", hanem megmagyarázza magának, hogy az, hogy el kell tartania a családját, ezért szüksége van a fizetésére, még nem jelenti azt, hogy pénzért bármit megtenne, és honnan is tudhatná ő, hogy kinek mire van valóban szüksége, ami neki haszontalan, az másnak igenis lehet hasznos.

A kognitív disszonancia feloldása

A viselkedés megváltoztatása:

Akár a hétköznapokban, akár a munkahelyen érezzük a belső feszültséget, dönthetünk úgy, hogy megváltoztatjuk a viselkedésünket. Az eladó vagy azt mondja a vásárlónak, hogy gondolja át jobban a vásárlási szándékát, mert bár jó termékkel van dolga, nem biztos, hogy annyi pénzért szüksége van rá, és ezzel megkockáztatja, hogy elbocsátják, vagy ő maga mondja azt, hogy eddig és ne tovább: „Inkább keresek másik munkahelyet, ahol az elveim és a cég elvei közelebb állnak egymáshoz".

A viselkedés helyességét alátámasztó információk keresése:

Olyan bizonyítékokat keres, melyek megmagyarázzák a viselkedését, cselekedeteit. Például az egyik szomszéd is olyan géppel nyírja a füvet, és szemmel láthatólag nem hiányzik neki az a plusz 50 ezer forint, amennyivel többe került, mint a másik, az extra vasalót meg a kolléga vette meg, és azóta sokkal simábbak az ingei, és nem panaszkodott, hogy emiatt nehezebben jött volna ki a hónap végén.

A viselkedés megmagyarázása és a felmentés

Igaz, hogy meggyőződése ellenére adta el a 200 ezer forintos vasalót, de ez a munkája, ettől még nem volt becstelen, csak elvégezte a rábízott feladatot. "A munkahelyemről kilépve teljesen más ember vagyok - gondolja az értékesítő -, nemegyszer segítettem, ha valaki pénzt kért tőlem, és mindig megértéssel fordulok mások felé. Szét kell tudni választani a munkát és a magánéletet, és én épp ezt teszem."

A kognitív disszonancia negatív hatásai

• Meghoztál egy elveiddel ellentétes döntést, és most, mintha egy követ nyeltél volna le, olyan a gyomrod. Rosszul érzed magad, nyugtalan vagy, szorongsz, miután megtetted, amit nem szerettél volna.
• Kerülöd a konflikutsokat és konfrontációt, a lehető legkisebb ellenállást mutatod bizonyos helyzetekben.
• Hiába mondják el, miért ne tegyél meg valamit, hiába támasztják alá érvekkel, te akkor is csinálod, amit kitaláltál. Ettől semmi nem tántoríthat le, így hibás döntéseket hozol, ráadásul megpróbálod racionális elhatározásként feltüntetni, elsősorban saját magad előtt (pl. a leárazáson vett ruha hosszú távon valójában spórolás, és neked most épp takarékosságra van szükséged).
• Megtettél valamit, talán nem is egyszer, amiről tudod, hogy egyáltalán nincs összhangban azzal, amit vallasz, és emiatt folyamatosan bűntudatod van, szégyelled magad, mert úgy érzed, nem lett volna szabad úgy cselekedned, ahogy tetted.

Érdekes pszichológiai kísérletet végeztek arról, hogy mely személyiségtípusok érzik meg jobban ezeket a kellemetlen jeleket. A kutatók arra az eredményre jutottak, hogy az extrovertált emberek kevésbé érzik a kognitív disszonancia negatív hatásait, és a véleményüket is ritkábban változtatják meg. Az introvertáltak a kísárlet során fokozottan tapasztalták a disszonancia okozta kellemetlenségeket, és inkább változtatták meg hozzáállásukat annak érdekében, hogy megfeleljenek a kísérlet későbbi részeinek.