Évekig tárolja az ondót a testében a nőstény aligátorteknős

Ennek érdekében gyakorta számunkra igen szokatlan, sőt, bizarr taktikákhoz kell folyamodniuk, melyek közül a teljesség igénye nélkül gyűjtöttünk össze néhányat.

Az északi leopárdbékák hímjei gondosan kiválasztanak egy, a riválisokéitól távol eső területet, majd rákezdenek horkantásszerű hangokból álló nászénekükre. Amikor egy érdeklődő nőstény a daloló hím felé úszik, ő kap az alkalmon és a hátára csimpaszkodik. Így követi őt akár két-három napig is, egészen addig, míg a békahölgy kiereszti magából a petéit, melyeket aztán a hím a vízben megtermékenyít.

Az aligátorteknősök egymással szemben állva csóválják a fejüket, így jelzik, hogy készen állnak a párosodásra. A nőstény rendkívül szerencsés helyzetben van, ugyanis képes akár évekig tárolni a spermát a szervezetében, így nem szorul minden évben „férjvadászatra."

Egy Japán közelében őshonos gömbhalfaj szemet gyönyörködtető, szabályos kör alakú motívumokat váj a homokba az uszonyai segítségével, az elkészült remekeket pedig kagylóhéjakkal és más tengeri törmelékekkel dekorálja. Ha a nőstény tetszését elnyeri a remekmű, hagyja megtermékenyíteni magát, tojásait pedig a kör közepén kialakított fészkelőhelyre pottyantja.

A legtöbb halfaj hímjeinél kétféle ivarzási viselkedést figyeltek meg a biológusok: a territoriális és a lopakodó taktikát. Míg az előbbi képviselői arra fókuszálnak, hogy a frissen felcsípett, tojásait őrző párjuktól elüldözzék a többi hímet, a másik csoportba tartozó, általában kisebb, gyengébb hímek megvárják azt a pillanatot, amikor a magányos nőstény lerakja ikráit, s rögtön „támadásba lendülnek".

Létezik azonban egy harmadik, igen érdekes módszer, mellyel többnyire az idősebb lopakodók élnek: mivel hasonlítanak a nőstényekre, könnyűszerrel a petéket megtermékenyíteni próbáló territoriális hímek közelébe férkőzhetnek, így komolyabb erőfeszítés nélkül is elérhetik céljukat, azaz, ők lehetnek a potyainszeminátorok.

Egyes csőrösrovar-félék a hasukon keresztül fogják meg választottjukat: amíg az ízeltlábú hölgy a hím által levadászott prédát fogyasztja, ő módszeresen megtölti spermával a nőstény erre a célra fenntartott szervét – ez nagyjából húsz percet vesz igénybe. Ha azonban a kisasszony ennyi idő alatt nem fejezi be az étkezést, a már kielégült hím elveszi tőle a maradékot és továbbadja egy másik nősténynek, akit aztán evés közben szintén megtermékenyít.

A fekete özvegyek hímjeinek igen óvatosnak kell lenniük: mikor megérkeznek a nőstény hálójába, speciálisan koreografált, rezgő tánccal kell megkülönböztetniük magukat a vergődő prédától, nehogy a pókasszony hirtelen felindulásból felfalja őket. A kannibalizmus a közhiedelemmel ellentétben nem minden feketeözvegy-fajra jellemző: a legtöbb hímpók túléli a nászéjszakát, csak az udvarlásnál kell vigyázniuk testi épségükre.

A hím Adélie- és szamárpingvinek kavicsokkal kedveskednek szívük választottjának. Ha a tojó tetszését elnyeri az ajándék, megengedi az udvarlónak, hogy párosodjon vele, majd együtt folytatják a kövekkel kirakott fészek építését.

A trombitás hattyúk násztánca a mi báli meghajlásunkhoz hasonlítható: egymással szemben bólogatnak a fejükkel, s ha megtalálták életre szóló partnerüket, együtt úsznak, valamint közösen énekelnek is az udvarlási rituálé alatt. Ezután azonban nem a párzás és a fészekrakás következik: ezek a madarak akár éveket is együtt tölthetnek, mielőtt szaporodásra adnák a fejüket.

Az észak-amerikai kúszósülök jeligéje: „Most vagy soha!", ugyanis a nőstények évente egyszer válnak alkalmassá a megtermékenyítésre, mindössze 8-12 órán át. A hímek választott társuk peteérését a következőképpen stimulálják: erőteljes sugárban levizelik őt, s csak ezután lépnek a tettek mezejére.

A gyapotfarkú nyulak bakjai és nőstényei párzás előtt kergetőznek, versenyeznek, sőt, akár verekednek is egymással. A tudósok szerint ezt azért csinálják, hogy megbizonyosodjanak a partnerük jó fizikai állóképességéről.

A préripockok alighanem az állatvilág legromantikusabb párzási rituáléját produkálják. Bár csak egy-két évig élnek, ezt a rövid időt is egyetlen szerelmükkel töltik, akivel az első együttlét után összebújnak, „puszilgatják" egymást, sőt, még szinkronban is lélegeznek. Amennyiben egyikük idő előtt elpusztul, a párja az esetek 80%-ában élete végéig gyászolja őt, nem keres másik partnert.

Nyitókép: Shutterstock