Zámbó Krisztiánt a Celeb vagyok, ments ki innen! idei évadában először a bokoremberként ismerhették meg a nézők, azonban nem sokáig láthatták a dzsungerlben, ugyanis a celebnek egy nap után fel kellett adnia a játékot. Arról, hogy pontosan mi történt Kolumbiában, arról maga Krisztián mesél.
"Az egész az úttal kezdődött, ami jónak ígérkezett, de pokoli lett a vége. Már itthon kiderült, nem tudni, mennyit késik a gép, így végül Londonban szálltunk át a kolumbiai járatra. Az egy dolog, hogy szinte a WC mellett ültem, és egy szemhunyásnyit nem aludtam az állandó jövés-menéstől, vízcsobogástól. De 11 és fél óra ücsörgés után, amikor már csak pár óra volt hátra, közölték, kényszerleszállást hajtanak végre, mert egy férfi – akit addigra persze már elfogtak – fenyegetőzik a repülőn.
Így nem sikerült egyenesen Bogotában landolniuk, még több mint négy óra alatt jutottak el Kolumbia fővárosába. Ekkor már harminc óra utazásnál tartottak a várakozásokkal együtt, de ezek után kiderült: onnan még egy nyolcórás buszút vár rájuk a dzsungelig. „Idegességemben beletúrtam a hajamba, és a kezemben maradt a fele. Sokkot kaptam"
– mesélte a Story magazinnak Krisztián, azonban itt még nem értek véget a kalandok.
"A kolumbiai szervezők egy penészes, alagsori szobába tettek, és nem volt ásványvizem, de recepció sem, ahol kérhettem volna. Így maradt a csapvíz, amit egész éjszaka iszogattam. Egészen egy jó kis gyomormérgezésig."
Négy napon át lábadozott, miközben a bokorembert alakította, és várta, hogy jobban legyen, és végre bemehessen a táborba. Ott rögtön egy bátorságpróbával kezdett, de már a feladat után érezte, vibrál a szeme és szédül.
"Azt hittem, jobban leszek, de pár óra múlva elveszítettem az eszméletem. Arra ébredtem, hogy fáj a fejem, a karom, nyilván, ahol beütöttem, és hogy orvosok hada áll körül" – magyarázta.
"Ötórányira volt a kórház, nagyon nem akartam, de muszáj volt bemennem. Majd vissza is ugyanennyi. Tagadni se tudtam volna, mennyire kimerültem, úgyhogy ezután ültünk le a szerkesztőkkel, és döntöttünk úgy közösen, nekem itt a vége. Persze a sors fintora, hogy három nappal később a világon semmi bajom nem volt. De akkor már igazságtalan lett volna a többiekkel szemben, hogy egy hét késéssel bemegyek.
Jövőre viszont – ha törik, ha szakad – végig akarja csinálni a műsort. „Vissza kell jutnom a dzsungelbe. Szeretném bebizonyítani, nem vagyok gyenge ember. Megfogadtam, soha többé nem lépek színpadra, ha nem csinálom végig."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.