Legutóbb nyáron jártunk az Odvas-hegyen, tulajdonképpen véletlenül. Az alatta fekvő Kő-hegyet terveztük megnézni, de amikor azon túl voltunk, adta magát, hogy a szomszédos csúcsra is felkapaszkodunk. Akkor fedeztük fel, hogy a Budaörsi kopárok jól átjárhatók, ahogy az egyikről leereszkedsz, szinte már - minimális lakott terület érintéssel - mehetsz is a másikra, esetünkben az Odvas-hegyre.
Az Odvas-hegy lábánál akkor elbizonytalanodtunk, ugyanis a csúcsára a Kő-hegy felől két úton is fel lehet menni. Az egyik szerpentin, a másik pedig a képen is látható csúcsig vezető sziklás túraösvény. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a második opció is reális vállalkozás és sziklamászó felszerelés sem kell hozzá.
Nyáron kételkedve néztem felfelé, és kijelentettem, hogy én biztosan inkább a szerpentint választom, de aztán erőt vettem magamon és rábólintottam a rövidebb, de nehezebbnek tűnő megoldásra, és nem bántam meg.
Amit az Odvas-hegyről tudni kell
Az Odvas-hegy egy, a környezetétől meredeken kiemelkedő, 314 méter magas dolomitrög a Budai-hegységben, amely helyenként különleges sziklaformációkat képez. Gerince majdnem pontosan kelet-nyugati irányban húzódik Budaörs fölött, négy nagyobb kiemelkedése is van. Északi szomszédjai a védett Csíki-hegyek, azoktól egy völgykatlan választja el. Meredek csúcsa nehezebben közelíthető meg. Legközelebbi szomszédja keletről a 235 méter magas Kő-hegy szintén meredek sziklás tömbje, amely mára teljesen Budaörs város része lett, a csúcsán emelt kápolna ismert zarándokhely és Budaörs egyik jelképe; az Odvas-hegyet és a Kő-hegyet a Mária-völgy különíti el egymástól.Most, október végén már úgy is terveztük, hogy ugyanott, oldalt megyünk neki a hegynek. Bár az első jó élmény volt, az útelágazásnál most is elbizonytalanodtam, hogy kell-e ez nekem, de végül épp annyira élveztem, mint a nyári melegben, sőt...
A legnagyobb élményt ezúttal a kilátás teljes hiánya, a percről-percre sűrűbb köd jelentette. Úgy éreztük magunkat, mint ha egy mesebeli tájon, vagy legalábbis a Marson vagy a Holdon járnánk: egyszerűen varázslatos volt. Annál is inkább, mert most már a múltkorinál nagyobb rutinnal léptem szikláról sziklára, így a rettegés nem vonta el a figyelmemet a környezetről.
A hegy tetején állva tiszta időben Budaörs és a szomszédos hegyek, mint például a Farkas-hegy vagy a Szekrényes hívogatnak, most ezekből semmit nem láttunk, de így gyönyörködhettünk a kopár köveken élő fiatal kis fenyőkben, cserjékben és leginkább a különféle sziklaalakzatokban.
A lefelé vezető út sem kevésbé kalandos, három kisebb hegyecskén kell átkelni, hogy végül lakott területre érj. Viszonylag meredek, kőmorzsalékos, sziklás szakaszokat kell leküzdeni - mi legközelebb a változatosság kedvéért télen jövünk el ide, és az útirányt megfordítva mászunk majd fel a hegyre.
Ezt a kis kirándulást tulajdonképpen bárkinek jó szívvel ajánlom. Akkor főleg ideális, ha nincs 6-8 órád egy komolyabb lélegzetű túrához. De ha már 2-3 óra a rendelkezésedre áll, érdemes a Kő-hegyen kezdeni, ahova lépcső visz fel egy kis kápolnáig. A bevállalósabbaknak felesleges a lépcsőn visszamenniük, ugyanis az Odvas-hegy felőli oldalon egy mérsékelten meredek hegyoldalon le lehet menni egészen az Odvashegy utcáig, ahol a piros túrajelzésen érjük el az Odvas-hegy alját. Ahogy már említettem, a szerpentin is remek opció lehet, az edzettebbek azonban választhatják a kicsit izgalmasabb útvonalat is. Az utóbbihoz nem árt, ha mindkét kezed szabad, ugyanis helyenként kapaszkodnod kell, és fontos a megfelelő lábbeli is, ami ezúttal is a túrabakancs.
Hogy mit célszerű hűvösebb időben egy túra során viselned, arról ITT írtunk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.