Az alábbi szépségek gondozása viszonylag egyszerű, s a kis odafigyelésért cserébe akár egész télen gyönyörködhetsz bennük.
Tűzgyöngyvirág
A tűzesőként (Heuchera) is ismert évelő növénynemzetség összes faja Észak-Amerikából származik, de előfordul Észak-Mexikóban és az Egyesült Államok arizonai területein is. Virágzásukra késő tavasztól kora nyárig lehet számítani, ám leveleik a hideg évszakokban is megmaradnak, s fajtától függően vöröses-lilás-rózsaszínes-sárgás árnyalatokban pompáznak akár cserépben vagy balkonládában is.
A tűzgyöngyvirág a jó vízelvezetésű, tápanyagdús talajt, illetve a félárnyékot kedveli. Ha huzamosabb ideig éri tűző nap, rendszeresen öntözni kell, de ügyelj arra, hogy ne locsold túl, ugyanis a pangó vízre nagyon érzékeny!
Japán dérbabér
Ez az elegáns távol-keleti cserjefajta tavasszal hoz fehér virágokat, melyekből őszre tűzpiros bogyócsokrok képződnek, amennyiben a növény megfelelően beporzódott. (Ez sajnos nem egyszerű feladat, ugyanis szükséges hozzá egy ellenkező nemű példány és néhány erre alkalmas rovar jelenléte is. Szükség esetén kis ecsetekkel te is elvégezheted a porzást.)
Sötétzöld, bőrszerű leveleivel még a fagyos hónapokban is rendkívül látványos és elegáns dísze lehet az erkélyednek is, bár kifejlett korában az egyméteres magasságot is elérheti, így akkortájt válhat aktuálissá a költöztetése.
A japán dérbabér (Skimmia japonica) szereti a fényt, viszont a déli napsütést nem bírja. A savanyú talajt és a lágy öntözővizet kedveli, utóbbit csak mértékkel.
Alpesi hanga
Ez a kedves, rózsaszín / fehér / piros virágos törpecserje (Erica carnea) erdei fenyvesek, havasi törpefenyőcserjések és sziklás helyek lakója. Nagyjából 30-40 cm-es magasságig nő, virágzása februártól április végéig tart – enyhébb teleken már januárban számítani lehet a bimbók nyílására. A legjobban félárnyékban érzi magát, de magas páratartalom esetén a napra is kiteheted.
Nem feltétlenül szükséges számára savas talaj: semleges, enyhén lúgos földben is szépen fejlődik, ha annak szerkezete nem túlságosan kötött.
Díszkáposzta
A díszkáposzta (Brassica oleracea) nem önálló faj: közönséges testvére nemesítése révén jött létre, így ehető is, bár tény, hogy kár lenne elfogyasztani élénkrózsaszínben és lilában pompázó leveleit. A növény nyáron szimpla zöld színű, ám ahogy a hőmérséklet és a napsütéses órák száma csökken, elveszti leveleiből a klorofillt – ekkor bújnak elő szemet gyönyörködtető árnyalatai, melyek 8-10 fok alatt virulnak a legszebben.
Igen strapabíró jószág: -10 fokig károsodás nélkül viseli a zimankót – szélvédett erkélyen vagy teraszon a legtöbbször probléma nélkül áttelel. Tavasszal akár a tűző napot is elviseli, viszont vízigénye a meleg beköszöntével értelemszerűen megnő.
Fekete hunyor
A több mint 25 fajból álló nemzetség (Helleborus) egyik legszebb képviselőjének neve csalóka, ugyanis virágai hófehérek, csak gyöktörzse feketés árnyalatú. A 30-40 cm-es magasságú növény virágzására decembertől márciusig számíthatsz, bár varietas praecox nevű változatának bimbói már novemberben elkezdhetnek szirmokat bontani.
A fekete hunyor a félárnyékos, árnyékos helyeken érzi jól magát humuszban gazdag, jó vízáteresztő talajban. Fontos tudni, hogy mérgező, ezért a háziállatoktól mindenképp távol kell tartani.
Nyitókép: Shutterstock
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.