Hiába tanulunk meg beszélni, ha nem tudjuk kimondani, ami lelkünk mélyén él. És ha nagy nehezen kimondjuk, a másik nem érti.
A dramaturgia ezt úgy mondja: „szövegalatti". Amit igazán akarunk, nem mondjuk ki. Ott lappang a szöveg alatt. Ott is marad. Szerelmes – és az időjárásról beszél. Szenved – és viccel. El akar menni – de marad. Jelentéktelen dolgokról fecseg, filozofál – miközben az öngyilkosságra gondol. És főbe is lövi magát. „Lelőtte magát a hülye" – mondják. Van a kimondott duma, amit hallunk, és van a szövegalatti, vagyis a lényeg, amit mi sem hallunk magunkban, és a másik inkább elhiszi a felszínes hazugságot, gyávaságból, vagy önérdekből.
Így működik a szeretet nélküli világ.
Müller Péter korábbi írásait itt olvashatod.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.