A Viszkist a pótmamája emlékeztette az évfordulóra, Attila a bokros teendői mellett nem is gondolt erre.
"Általában egy elítélt három hónappal korábban értesül a szabadulása napjáról, én viszont csak három héttel előtte tudtam meg. Az ügyészség ugyanis nem akarta megadni a jó magaviseletemért a kedvezményt, és sokáig ment a huzavona, a bíró viszont végül rábólintott. Más csak egy táskával távozik, én viszont egy egész kamiont megpakoltam a dolgaimmal. Amiket keramikusként készítettem bent, azoknak a felét kellett leadnom, a többit elraktam, készülve arra, hogy majd kint eladom őket. Negyven doboznyi terméket gyűjtöttem össze, valamint formákat és minden egyéb személyes holmimat. Azt mind kiadtam, én pedig másnap hajnali háromkor távoztam, a zsebemben 37 ezer forinttal" - mesélte a Blikknek, aki a szabadulás óta nem jár bankba.
A Viszkis azt mondja, annyit fejlődött a tévé és a telefon, hogy amikor kijött, egyiket sem tudta kezelni. Nehezen szokta meg azt is, hogy mindenki megismeri. A börtönben tanult ki keramikusnak, szakmájának köszönhetően lett új élete, és - amit remélni sem mert - családot alapított.
"A szabadulásom után a lányokkal sem volt egyszerű kapcsolatot teremteni. Akkor, 44 évesen, nem hittem abban, hogy lesz még olyan nő, aki szül nekem gyerekeket, hiszen korombeliek ezen már túl voltak. Másrészt egy családhoz olyan biztos anyagi és érzelmi háttér kell, amit – akkor azt hittem – sosem tudok megadni. Aztán találkoztam Rékával, aki mellett mindezt megélhettem, és ma már két gyönyörű gyermek édesapja lehetek" - mondta Ambrus.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.