Mindig többre és többre vágynak - Ezért vállalkoznak egyre extrémebb kalandokra a gazdagok

A Titan merülőhajó tragédiája mindenki figyelmét ráirányította a jellemzően a tehetősebbek számára elérhető kockázatos kalandokra. Az óceán mélyének felfedezése, az űrutazás, a Mount Everestről való ejtőernyős ugrás mind olyan programok, amelyeket csak a legjobban keresők engedhetnek meg maguknak.

A tehetős emberek nem véletlenül fizetnek be ezekre a kalandokra, ők ugyanis - szakértők szerint - az elevenség érzését szeretnék átélni, mivel az életük bizonyos területein, mondjuk a pénzügyekben maximálisan biztonságban érezhetik magukat, így más helyeken keresik az izgalmat és a kockázatot. A szélsőségesen gazdagok természetesen alapvetően kockázatvállalók lehetnek, részben ez is lehet az oka annak, hogy eleve sikeresek lettek.

Azok az emberek, akik hajlamosabbak arra, hogy unatkozzanak, jobban vágynak a különlegesebb izgalmakra. Ahogy egyre extravagánsabb lesz valakinek az élete, a hétköznapi dolgok egyre kevésbé lesznek érdekesek. Az élet újdonságait keresik, ráadásul ennek nincsenek anyagi korlátai számukra.

Az extrém kalandkeresés hátterében erős fiziológiai mechanizmus is áll, amelyhez az agy amigdalának nevezett részének van köze. Ennek a területnek szerepe van az érzelmi reakciók feldolgozásában és egyes cselekmények negatív következményeinek a felmérésében. Olyan hormonokat szabadít fel a testben, mint a dopamin, a tesztoszteron, a noradrenalin, az adrenalin és a szerotonin. Ez a „koktél” az adott pillanatban az erővel való telítettség érzését kölcsönzi az embernek, miközben átlendíti az unalom érzéséből valami egészen másba.

Ehhez az érzéshez azonban könnyen hozzá lehet szokni, főleg, hogy a szenzációra vágyó emberek hajlamosak következetesen újra és újra keresni ezt a pillanatot, vagy érzést. Hasonló, mint egyes kábítószerek hatása: extrém, máshol meg nem tapasztalható élményt nyújt, azzal a különbséggel, hogy szerhasználat helyett valamilyen tevékenységben kell részt vennünk ahhoz, hogy az agyunk felszabadítsa a hormonok koktélját. Minél többször élünk át extrém kalandokat, toleranciaszintünk egyre növekszik. Mindig többre és többre, még nagyobb kockázatra, még extrémebb és még őrültebb programra van szükség ahhoz, hogy ugyanazt a hatást érezzük. A felfokozott állapot ráadásul nem tart sokáig, mindössze 60-90 másodperc, aztán visszazuhannak az alapállapotba.

Emellett az ego is fontos tényező, vagyis a tehetős emberek azért is vállalkoznak olyan expedíciókra, amit mások nem engedhetnek meg maguknak, mert a luxuscikkek már egyre inkább elérhetőek a hétköznapibb emberek számára is, így az extrém kalandokkal próbálnak kitűnni. A kalandok veszélyessége pedig azért fontos, mert minél közelebbről érzékelik a halált, annál élőbbnek érzik magukat.

Ezért a globális kalandturizmus piacának mérete 2030-ra becslések szerint eléri az 1009 milliárd dollárt, 2022-től 2030-ig 15,2%-os összetett éves növekedési rátával fog bővülni, mivel a turizmus ezen része egyre népszerűbb, és várhatóan az egyik leggyorsabban bővülő turisztikai ágazattá válik.