Szeretetvágya tette gyilkossá, ahogy az ő gyilkosát is a szeretet vezérelte

Forrás: Shutterstock/Nastya Nikitina -
Athéné görög mitológia Perszeusz Medusza magazin
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Medusza történetét leginkább az őt álmában lefejező Perszeusz hőstörténetének gonosz gorgójaként ismerik a legtöbben, de a lány nem volt mindig szörny, és talán soha nem is volt gonosz. A körülmények áldozata lett, mint jó néhány földi halandó az istenek világában. Ezúttal az ő mítoszát meséljük el, a fiatal nő drámáját, aki ugyanazt akarta, amit mindannyian: szeretni és szeretve lenni. 

Először is tudni kell, hogy a görög mitológiában minden mindennel és minden mindenkivel összefügg. No és persze minden és mindenki valamilyen módon kapcsolódik Zeuszhoz, az istenek istenéhez.

Az is jól látható, hogy minden emberi, félisteni, isteni hőstett mögött ott van egy irigység-, féltékenység- és bosszúvágy-eredetű dráma és tragédia, mely, bár gyakran isteni oldalról érkezik, alapvetően emberi tulajdonságokra épít.

Nem véletlenül, hiszen a mitológia egyfajta szimbólumrendszer: semmi nem az, aminek látszik, illetve minden és mindenki valamit jelképez a mi halandó világunkban.

Emberi érzésekre vágyott a szépséges gorgó

Medusza és két nővére, Sztheno és Eurülaé, a csodálatos szépséggel megáldott gorgók ugyanannak a Phorküsznak és Kétónak, a viharos tenger isteneinek a gyermekei, mint a tengeri szörnyek, szirének. Ám Medusza más volt, mint testvérei, szemben nővéreivel, akik halhatatlanok, ő halandó életet kapott, így álmai, vágyai az emberekéhez hasonlók voltak, de élnie neki is a homályos, elhagyatott vidéken kellett, ahol nem létezett se nap, se hold, mintha maga is halhatatlan volna.

Kik a gorgók?


A viharos tengeristeneknek, Phorküsznek és Kétónak az Ókeanoszon túl élő három szárnyas leánya, kik közül ketten, Szthenó és Eurüalé halhatatlanok, ám a harmadik lány, Medusza halandó. Bár eredetileg mindhárman csodálatos szépségükről voltak híresek, Medusza és Athéné konfliktusának következtében mindhárman szörnyekké változtak. Agyaruk nőtt, kezük bronzzá, szárnyuk arannyá vált, nyakukat sárkánypikkelyek borították és minden szál hajuk egy-egy kígyóvá változott. Minden halandó, aki csak rájuk nézett, kővé dermedt. Medusza acának szépségét Athéné meghagyta, így vonzotta a tekinteteket. A gorgó név a görög gorgos melléknévből származik, melynek jelentése: ijesztő, rettenetes.

Medusza halandóságából adódóan is nappalra vágyott és éjszakára, szeretetet akart adni, szerelmet szeretett volna kapni, vágyott rá, hogy végre hozzá hasonló, halandó emberi lényeket láthasson. Mivel soha egyetlen vágyát nem élhette meg, kívánságai sosem teljesülhettek, éjjel-nappal a kietlen tájat nézte, mely oly távol volt az emberek lakóhelyétől, arcára szörnyű búbánat ült ki, s bár soha nem sírt, fájdalma szépségén is áthatolt.

Athéné haragja és ítélete

Egy alkalommal meglátogatta őt Athéné, aki arra szólította fel a lányt, hogy kísérje el őt oda, ahol Héra aranyalmáit őrzik. Ezt az alkalmat használta ki Medusza arra, hogy megkérje Zeusz lányát, engedje, hogy olyan helyen éljen, ahol megértik őt, hiszen testvéreinek hiába beszél, halhatatlanként fel sem fogják, mi van az ő szívében. Vagyis engedje az emberek közé, hogy velük együtt élhessen és szerethessen. Athénét nem hatották meg a lány érzelmei és érvei: azt mondta neki, maradjon csak élete végéig ott, ahol van, aztán ki tudja, halála után lehet, hogy Zeusz az istenek házába helyezi őt. Medusza nem fogadta el a választ, tovább könyörgött, Athéné pedig dühös lett, s azt mondta neki, hogy a boldogtalanság, mely arcára kiül, elrettentené az embereket, mire a lány meggondolatlanul azt mondta, ha emberek között élhetne, arca ugyanolyan gyönyörű lehetne, mint az istennőnek.

Medusza Forrás: Shutterstock/Nastya Nikitina

Danaé nemet mond, így Perszeusznak nincs választása

Történt ugyanis, hogy Danaét, Akrisziosz király lányát az orákulumok jóslatának köszönhetően apja, attól való félelmében, hogy a lánya megöli, börtönbe vetette, ahol Zeusz gyermeket nemzett neki. A kicsi születése után a király csónakba rakta lányát és unokáját, és a nyílt tengerre vitette, remélve, hogy mindketten ott lelik halálukat. Ám Danaé imádkozott Zeuszhoz, aki Polüdektész király szigetére sodortatta az anya csónakját, ahol gyermekét felnevelhette. Úri bánásmódban részesült Danaé és gyermeke, ám a király szemet vetett rá, és feleségül akarta venni őt. A nő visszautasította, mondván, hagyja, hogy kettesben éljen fiával, ezért a király megfenyegette, hogy fiát, Perszeuszt Medusza ellen fogja küldeni, ha ellenáll.

Amikor másodszor is megkérte Danaé kezét, aki újfent visszautasította őt, Polüdektész börtönbe vetette az asszonyt, Perszeuszt pedig valóban elküldte, hogy ölje meg Meduszát.

A félistennek nem voltak fegyverei, ám Athéné és Medusza rokonságának egyes tagjai felfegyverezték, hogy biztosan ne váljon a szörnnyé változtatott lány áldozatává. Perszeuszt anyja iránti szeretete vezérelte, arról álmodott, hogy ha megölte Meduszát, visszaviszi édesanyját szülőföldjére, ahova annyira vágyott. Nem haragudott a lányra, magától eszébe nem jutott volna, hogy elmenjen hozzá és megpróbálja kivégezni, a remény, hogy egyszer anyjával hazajuthatnak, vette rá a gyilkosságra.

Perszeusz teljesíti a feladatát

A gorgók barlangját elérve megvárta, hogy a három lány elaludjon. Medusza érezte, hogy érkezik a vég, kígyói megsúgták neki, de nem bánta, ha véget vet valaki az életének. Perszeusz is sajnálta őt, az Athénétől kapott tükörben látta a fájdalomtól meggyötört, de még mindig szép arcot, s úgy érezte, áldás lesz a lánynak a halál...

Fejére vette Hádész láthatatlanná tévő sisakját, lábára a nimfáktól kapot sarut és egyik kezében Athéné tükrével, másikban Hermész kardjával, lesújtott.

Levágta Medusza fejét, zsákba tette és elmenekült a másik két, őt üldöző gorgó elől. Medusza feje halálában is gyilkolt, nem véletlenül vitte a letakart testrészt zsákban Athénéhez, az igazságos háború istennőjéhez, aki mellvértjére illesztette a lány fejét, s segítségével számos ellenségét pusztította el.

Medusza és Poszeidon gyermekei

Hogy önszántából szeretkezett Poszeidonnal Medusza, vagy a tengeristen megerőszakolta őt, nem tisztázott, mindkét lehetőségre vannak mitológiaiai források és magyarázatok. Ami biztos, hogy Athéné templomában, Poszeidon csukott szemmel tette magáévá a már dermesztő tekintetű gorgót, aki várandós lett az istentől. Amikor Perszeusz levágta Medusza fejét, testéből előpattant két magzata, Khrüszaór, az óriás és Pégaszosz, a szárnyas paripa.

Ki volt Medusza, egy szörny, aki túl sokat akart, és emiatt gyilkos lett belőle? Rászolgált a halálra, miután számtalan embert dermesztett kővé iszonyatos tekintetével?

Vagy ő volt az áldozat, aki semmi mást nem akart, csak földi halandóként élni, szeretni és szeretve lenni...

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.