Nem kell mindig őszintének lenni a párkapcsolatban, van, hogy az elhallgatás a célravezetőbb

Párkapcsolati szakértők szerint az őszinteség a kapcsolat alapja kell(ene), hogy legyen, arra épül fel a szerelmesek közötti bizalom és intimitás, ugyanakkor a nyílt kommunikáció megkönnyítheti a konfliktusok konstruktív megoldását. Őszinteség hiányában sérülhet a kapcsolati bizalom és az érzelmi biztonságérzet is.

Te mindig őszinte vagy a pároddal? Ha olyan ételt tesz le az asztalra, amit mindig is utáltál, megmondod neki, hogy „köszi szépen, de én ezt nem eszem meg" vagy legyűröd az undorod és mosolyogva nyeled a falatokat? Mi dönt? A jelen undora vagy a remény, hogy ha megmondod, hogy ez nem volt jó választás, azzal megkíméled magad attól, hogy az elkövetkező években minden második héten mosolyogva kanalazd a gyűlölt falatokat?

Természetesen ennél az egyszerű és végtelenül lebutított példánál vannak az életben komolyabb problémák is, nagyon nem mindegy, hogy az esküvő előtt azt nem mondod el neki, hogy gyűlölöd a krumplis tésztát, vagy azt, hogy van két hiteled és a szüleidet is te tartod el... A kajás példa az egyéni belátáson alapuló őszinteség körébe tartozik, azaz te döntesz arról, hogy hajlandó vagy-e a következő 50 évben csupán kedvességből hetente egyszer krumplis tésztát enni, utóbbiról vallani azonban kötelező a párkapcsolatban.

Mi a valódi különbség a kétféle őszinteség között?

A „kötelező őszinteség” körébe azok a területek tartoznak, melyek nemcsak a saját, de a másik életét, jövőjét, helyzetét is befolyásolják, illetve minden, amiről megegyeztetek, hogy soha nem titkoljátok el egymás előtt.

Vannak dolgok, melyekkel összefügésben nem feltétlenül akar az ember 100 százalékig kitárulkozni, ezt nevezzük elhallgatásnak, amit a hazugságtól egy viszonylag vékony mezsgye választ el, mégis van különbség a kettő között, hiszen nem elmondani valamit, vagy a másik arcába hazudni nem ugyanaz. Akadhat olyan információ, mely kimondva, az adott helyzetben bántó lehet, ám elhallgatása semmiféle hatással nincs a párkapcsolat jövőjére, azaz irreleváns a közös élet szempontjából. A páromnak nincs köze a baráti beszélgetéseimhez, a szüleim magánéletéhez, a rokoni viszonyokhoz és még egy rakás olyan dologhoz, amit, ha akarok ennek ellenére elmondhatok neki.

Mikor legyél igazán őszinte?

Mindenki tudja, miből nem lehet várat építeni. Ezért nagyon fontos, hogy már a kapcsolat hajnalán mondd el, ha korábban már voltatál házas, ha van már gyermeked, ha nem lehet gyermeked, ha nem szeretnél gyermeket vállalni, de azt is, ha az anyagi helyzeted nem éppen kielégítő. Nem szabad elhallgatnod azt sem, ha valamilyen betegséggel küzdesz, ideértve a mentális problémákat is. Később, amikor már látszik, hogy a kapcsolat komolyra fordult, azt is érdemes tisztázni, ha anyagilag az átlagnál jobban állsz, későbbi félreértéseket és vagdalkozásokat előzhetsz meg vele. Ezek az élet olyan területei, melyek kulcsfontosságúak a hosszú távú kapcsolati döntések meghozatalában, beleértve azt is, hogy egyáltalán akar-e ilyen feltételek mellett együttélést, házasságkötést a másik. Ha pedig szeretne, akkor a közös életetek megszervezésében, a közöls költségvetés megtervezésében, gyermekvállalási kérdésekben is nagy segítség, ha tudjátok, mire számíthattok a másiktól.

Ha elköteleződtetek, akkor sem szűnik meg az igény az egymással szembeni őszinteségre.

Ahogy minden más is, melyben korábban megegyeztetek.

Mire jó az egyéni mérlegelésen alapuló őszinteség?

Vannak az embernek olyan „titkai”, melyeket a szégyenérzet tesz kimondhatatlanná. A jelen párkapcsolatára ezeknek a titkoknak ugyan nincs hatása, de aki őrzi, attól tarthat, hogy szerelme más szemmel nézne rá, ha tudna róluk. Ezért nagyon fontos, hogy beszéljük meg azt is, hogy ha a másik arra adja a fejét, hogy végre elmond valamit, amit korábban nem mert, és aminek feltárására nem is köteles, soha ne minősítsük vagy nevessük, gúnyoljuk ki miatta. Egy jól kezelt, korábban elhallgatott, de végre kimondott igazság ugyanúgy segít a bizalom, érzelmi biztonság elmélyítésében, mint az elvárt őszinteség.

Az elhallgatás mértéke is fontos. Soha nem tarthatsz vissza lényegi információkat, ugyanakkor kihagyhatsz olyan részleteket, melyek elhallgatása a kapcsolat szempontjából hasznot hozhat. Nem kell elárulnod, hogy anyád korábban alkoholista volt, ha ma már nem iszik, elég, ha a párod ezt már csak akkor tudja meg, amikor sikerült jó kapcsolatot kialakítania jövendőbeli anyósával.

Ne feledd, az őszinteség minden szerelmi kapcsolat, házasság alapja, de van, amiről jobb nem beszélni. Feltéve, hogy az elhallgatásával nem jutsz meg nem érdemelt előnyhöz, visszatartásával nem érzed magad jellemtelennek, de ha elmondanád sem sérülne a beléd vetett bizalom. És még egy nagyon fontos dolog: hazudni nem ér, tehát saját mérlegelés alá csak olyasmi esik, aminek titokban tartása nem hazugság.

Nem is olyan egyszerű ez...