Csobot Adél: "Nélküle semmi nem menne így!"

2015.10.15.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Láttam az izgalmat az arcán, hogy vajon továbbjut-e a Sztárban sztár-ban, de egyelőre lelkesen készülhet a következő fordulóra. Majd három év telt el az X-Faktor óta... Mindig megtalálja egy újabb feladat – és nem csak énekesnőként. Pedig még mindig csak 21 éves ez a „csupa mosoly" lány!

Hogy van most berendezve „Adél világa"? Ilyen címen fut a videóblogod itt a Life.hu-n, de persze tágabb értelemben kérdezlek.

semmit nem tudok félgőzzel csinálni, és úgy kezelni, mintha csak játék lenne.

Miközben sztárként alakítasz sztárt – tulajdonképpen a saját kontúrjaid még nincsenek meg igazán. Mások bőrébe bújsz, de ki vagy te?

Nekem is eszembe jutott, hogy miközben mindenki által dúdolt slágereket énekelek - és már én is ismert lettem az elmúlt pár évben -, közben ha engem kellene utánoznia valakinek, akkor vajon melyik lenne az a dal, és milyen lenne az a produkció? Még nincs olyan, amire azt mondanák - igen, ez a Csobot Adél dala! Azt sokkal inkább meg tudnák az emberek formálni, hogy milyen vagyok. Milyen érdekes, nem? És közben mégis benne vagyok ebben a műsorban!

Csillogó szemmel mondod, látom, hogy nagyon örülsz a lehetőségnek! De maradjunk még az „utánzásnál". Ha dalt még nem lehet tőled választani, mit gondolsz, miként alakíthatna téged bárki? Mit emelne ki?

biztos, hogy fülig érő mosoly lenne annak az arcán, aki engem alakítana.

Paródia lenne vagy utánzás?

Na ez az! Szerintem mindkettő.

És ez jó vagy rossz?

Szerintem jó. Azt gondolom, hogy önazonos vagyok, és ha ezt mutatná meg valaki rólam, akkor nem nyúlna mellé és én szívesen megnézném.

Azt mondtad, hogy még nincs olyan dalod... Lehet, hogy most fontosabbá vált az, hogy végre legyen?

Legyen olyan, amilyen én vagyok, és legyen megjegyezhető. Ne csak Csobot Adél nevét, hanem a dalának címét is ugyanúgy tudják.

De talán ehhez még nem volt elég az az alig három év, ami az X-Faktor óta eltelt.

Ami alatt folyamatosan újabb kihívások jöttek és jönnek! Amikor viccesen azt kérdezted, hogy milyen „Adél világa"... Egyrészt van a videóblog, most a Sztárban sztár, játszom az Őrült nők ketrecében, ott az Orfeum - tehát mindig megtalál valami, és ez olyan jó!

Amikor az X-Faktorba belevágtál, arról álmodoztál, hogy énekesnő legyél.

Most is azt mondom, hogy én igenis egy énekesnő vagyok, szeretek előadni a színpadon, táncolni és énekelni. Odafigyelek arra, hogy fejlesszem magam, hogy elmenjek az énekóráimra hetente kétszer, és nemcsak a Sztárban sztár miatt. Előtte is ugyanez volt. Miközben tényleg nem csak az éneklésen volt a hangsúly. Nem tudom, miért, de biztos nem véletlen, hogy így történt.

Mi alapján mondasz igent? A szívedre vagy az eszedre hallgatsz?

Rengeteg gátlást le kell vetkőznöm.

És amikor már úgy tűnik hogy rezeg a léc? Kétszer is átélhetted, hisz az utolsók között tudtad meg hogy maradsz! Ismerős élmény lehet a tehetségkutatóból...

Azokban a pillanatokban is arra döbbentem rá, hogy mennyire véresen komolyan veszem, hisz majdnem meghaltam, amikor ott álltam utolsóként! Egyből déjà vum lett... Könnybe lábadt szemekkel néztem előre, hogy nem hiszem el, hogy ez újra megtörténik. Ismét egy show-műsor, ismét a tévé, ismét a próbák, ismét az állandó várakozás, hogy végre színpadra állhassak azért a 2,5 percért. Ezért dolgozunk egész héten át. De közben meg mégis annyira jó a lelkemnek. Az lenne a rossz, hogyha nem tenném bele az összes energiámat, még akkor is, ha persze nem tetszhet mindenkinek... De hát ezt is tudom már.

Mondhatják rád, hogy megosztó személyiség vagy, de az tény, hogy miközben rengeteg névre már nem is emlékszünk a tehetségkutatókból, te itt vagy. Hogyan sikerült? Tudod? Érted?

Soha nem tettem olyat, ami miatt nem szívesen néznék tükörbe. Arra léptem és arra mentem, amerre jólesett. Még azzal együtt is megérte, hogy néha voltak pofonok és csalódások is. De boldog vagyok, hogy itt lehetek. Nagy dolog Bebe, Janza Kata, Csonka Pici, Tóth Gabi, Wolf Kati és a többiek mellett állni, mert ők számomra mind olyanok, akikre fölnézhetek, és tisztelem őket. És én 21 évesen a legfiatalabb vagyok köztük, és ugyanott állhatok, ahol ők. Szerintem ez nagy dolog!

Az otthoniak mit jeleznek vissza? Nahát, Adél, nem is gondoltuk volna... Vagy nahát, Adél, régen nem ilyen voltál...?

Nincsenek szemrehányások, inkább rácsodálkoznak mindarra, ami történik. Amikor anyut felhívtam, hogy megkerestek a TV2-től, annyira örült! És ahogy ő meglepődik és lelkesedik, újra és újra kapok egy löketet, hogy értékeljem mindazt, ami történik velem. Hisz van úgy, hogy elkenődök, hogy mi lesz majd... De ő mindig tükröt tart.

És apu? Hol van benned? Hisz már több évet éltél nélküle, mint vele. 9 éves voltál, amikor elveszítetted.

gyerekként elveszíteni egy szülőt, amikor még tényleg nem fogod fel, mit is jelent az élet meg a halál, csak próbálod elfogadni... Nagyon nehéz.

Nem engedett volna?

Azokat a dolgokat, amiket ő erről a világról képzelt, nem hagyta volna nekem megtapasztalni. De most már messziről támogat.

Amikor az X-Faktornak vége volt, akkor még egy pici kölcsönlakásban kezdted az életedet itt Budapesten. Már van otthonod?

Igen. A kis szerelmemmel!

Milyen háziasszony lettél?

Ha tehetném, akkor mindennap alkotnék valamit, mert az az öröm, amit akkor Bencén látok - az felülmúlhatatlan.

Most tanulgatod a felnőtt női létet. Együtt élni valakivel, gondoskodni róla, hazavárni...

Igen, csak az a nehéz, hogy mindig olyan változó az életünk. Van, hogy két hétig csak ő megy, aztán én vagyok nagyon elfoglalt. Nehéz rendszert vinni az egészbe. Persze nem arra gondolok, hogy minden kiszámítható legyen – napi 8 óra munkával és előző este megfőzött ebéddel... De azért jó lenne valami állandóság, amibe bele lehet kapaszkodni. De majd biztosan belejövünk! Az a cél.

Minden jel arra mutat, hogy az a szándékotok, hogy belejöjjetek.

Abszolút. Olyan jó ez a dolog, és én olyan szerelmes vagyok, nagyon!

Hú de csillog a szemed!

Meg könnybe is lábad!

Örömkönnybe! És én veletek örülök! Jó, nyilván elfogult vagyok, hisz a kezdetektől fogva ismerlek benneteket.

Én tényleg eljutottam arra a pontra, amikor már azt érzem, hogy nélküle semmi nem menne így.

Na, akkor a mai leltár rendben van! És mi legyen holnap, holnapután?

Szeretnék egyre jobb dolgokat csinálni, és közben megtalálni önmagamat.

Amiről az elején beszéltünk? Hogy kiderüljön, ki az a Csobot Adél?

Azt szeretném, ha húsz év múlva is tudnák, hogy ki az a Csobot Adél!