Menhelyépítő egri hősök

2016.10.06.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Az egri menhely költözik: a korábbi, mostanra szűkössé vált helyet egy nagyobb, külső területen lévő, az önkormányzat által felajánlott váltja, ahol semmi nem volt adott a működéshez, mostanra mégis menhelyformája lett a területnek, kennelekkel, lépcsővel, szennyvízelvezetéssel.

A kennelekre felkerültek a kutyákat az időjárási viszontagságok ellen védeni hivatott OSB lapok is, az idei cél, hogy a területre a vizet és az áramot is bevezessék, illetve fel kell építeniük a melegedőt, amely a munkások és az önkéntesek öltözőjének is helyet ad majd. Jövőre pedig folytatják tovább, hiszen bőven lesz még tennivaló. Társy Diána az Állatokat Védjük Együtt csapatának motorja, ő szervezi a menhely körüli dolgokat éppúgy, mint a más állatvédő szervezetekkel való kapcsolattartást. Arra a kérdésre, hogy hogyan lett belőle állatvédő, egy történettel válaszol.

„Tíz évvel ezelőtt az első kutyám kapcsán találkoztam néhány, akkor állatvédőnek mondott hölggyel egy olyan boltban, ahol Virgács számára vásároltam a tápokat és a jutalomfalatokat. Az ottani eladókkal egy kicsit többet beszélgettünk, így igen hamar felismertem magamban azt, hogy én is tudnék, illetve szeretnék is segíteni egy-két rászoruló kutyán.

Eleinte fuvarokban és adományokkal segítettem, majd egyszerűen azt éreztem, hogy ennél én sokkal többet akarok tenni azokért az ártatlanokért, akik semmiről sem tehetnek. Az első mentésem, amire mindig emlékezni fogok, egy bányatelepre kirakott felnőtt kan kutya volt, akit akkor még egy közeli kutyapanzióban tudtam elhelyezni, mivel a környezetemben semmilyen egyéb lehetőségem nem volt.

Ő a Bájos nevet kapta, és a Németországból néhány hónapra idetelepült tanítóhoz, a nagybetűs gazdihoz került, aki a későbbiekben is mindig odafigyelt arra, hogy tudassa velem a kutyája hogylétét. Nehéz volt, nehéz is, de megéri, mert látom azt, ahogyan a riadt szemek bizalommal telivé változnak.”

Dia a civil életében kormánytisztviselő, az egri menhely dolgait a munkája mellett, hobbiként vagy, ha úgy tetszik, önkéntes vállalásként végzi. Nagyon másra nincs ideje, csoda számba megy, ha egy családi ünnepségen részt tud venni, vagy ha eljut egy filmre a moziba. Szerencséjére a családja és a szűk baráti köre már elfogadta, hogy Dia számára az állatokon való segítés az első.

Mennyiben látod a vidéki állatvédelmet nehéznek? Kevesebb vagy több kihívással szembesültök, mint a budapestiek?

„A korábbi jogszabályok alapján az Egri Menhely volt az egyetlen működési engedéllyel rendelkező Heves megyei telephelyű állatotthon, és a 2016. évi jogszabályi módosításokat követően az egyetlen Heves megyei telephellyel nyilvántartásba vett állatotthon. Ez óriási terhet ró ránk. Nehéz is erről beszélni... Azt vesszük észre, hogy a segítségkérés, vagy inkább sok esetben követelés, válaszút elé állítás nem azon múlik, hogy valaki városlakó vagy falulakó, hanem inkább azon, hogy mennyire felvilágosult, elfogadó és kompromisszumkész. Mi, mint menhely elég nehezen tudunk kutyaátvételeket előre tervezni, várólista alapján érkeztetni, mert számtalanszor a menhely kapujánál letett, a bevezető út mellé kitett, esetleg a kerítésen belülre bedobott állatot, állatokat kell sürgősen elhelyeznünk, ami mindig stresszes a férőhelyeink korlátozott száma és a folyamatos telt ház miatt.

Itt nálunk, vidéken az állatvédelem legnehezebb részét az jelenti, hogy megyei szinten nagyon kevés az az állatvédő szervezet, amelyeik egyrészről létezik, másrészről pedig tevékeny is, emiatt nagyobb teher jut egy-egy szervezetre. Bennünk is felvetődött az ideiglenes befogadókkal való állatmentés, azonban helyben csak néhány családdal van jó tapasztalatunk, akiknél jelenleg is van kutyus.

A környező falvakban pedig alig-alig akad egy-egy nevelőcsalád, akikre érdemben lehetne számítani.

Nehéz ez. Megfelelő kutyapanziókban sem bővelkedik sajnos a környék, így számunkra ez a lehetőség egyáltalán nem adott, míg a fővároshoz közelebbi állatvédők akár menhely nélkül, kizárólag panziós tartás mellett is tudnak működni.

Cicamenhelyrészünk még nincsen, pedig a macskák is tömegével szorulnak segítségre.

Hatalmas kóbor macskapopulációk élnek számos megyei településen. Ezek az állatok általánosságban még kevésbé fontosak a gazdáiknak, mint a kutyák. A cicáknál nagyobb az ideiglenes befogadói kedv, nyilván azért, mert őket nem szükséges sétáltatni, és könnyen kibírják a napot a nevelőgazda nélkül egy alomtálcában megfelelő mennyiségben elhelyezett tiszta alommal. Azért cicás befogadókból sincsen sosem elég, de ez így is lesz addig, amíg az általános gondolkodásmód nem változik. Az alap az ivartalanítás volna.”

Dia elmondja, hogy az egri menhely létszáma folyamatosan nő, jelenleg közel 170 kutyát és 50 macskát gondoznak. Védenceiket oltják, parazitamentesítik és ivartalanítják is. Az örökbe adás ellenőrzötten történik, a legjobb kutya vagy macska és gazda párosok összehozásán fáradoznak. Fajtatiszta kutyák esetén a fajtamentő szervezetek segítségét kérik, ők többnyire segítenek, de sokszor a telt házat csökkentendő adnak át együttműködő partnerszervezeteiknek kutyákat. Folyamatos logisztika az életük, ez pedig nem menne korrekt és őszinteségen alapuló kapcsolatok nélkül, erre az egri csapat fokozottan figyel is annak ellenére, hogy a csapaton belül is sok eltérő személyiségű ember dolgozik egymás mellett. A cél közös, ez pedig mindent meg is határoz, de az irányítás, koordinálás mindig egy kézben marad. Ez talán a sikerük egyik titka is, a másik egészen biztos az egymás iránti tisztelet és tolerancia. Hihetetlen csapat hihetetlen eredményekkel. Az állatvédelem egri hősei.