„Egy házasság nem megy tönkre egyik pillanatról a másikra” – interjú Csiszár Imre rendezővel

Miért esett a választás éppen erre a darabra?
Zilahy Lajos egy nagyszerű író, és ez egy nagyszerű darab. Azok a konfliktusok, értékek, kérdések, amelyek felbukkannak ebben a műben, éppen azok, melyek manapság is megfordulnak a mi fejünkben, ezekkel küzdünk, nap, mint nap. Ismerős helyzetek, ismerős problémák. Egy házasság nem megy tönkre egyik pillanatról a másikra, a feleket egyre több csalódás éri, a remények helyét lassan megtöltik a csalódások, melyek végül robbanásszerűen kiéleződnek. Amikor Zilahy írta ezt a darabot, a harmincas években, nem volt jellemző a válás, megpróbálták elsimítani a konfliktusokat. A darab szereplői nem ezt teszik, szinte mindenki összeütközésbe kerül egymással, a problémák végül feloldhatatlan ellentétekké válnak. Ez a lassú hanyatlás, az erősnek hitt kötelékek meglazulása, végül szakadása erőteljesen áthatja a darabot. A mű egy család életén keresztül mutatja be az szülőföldtől való elszakadás drámáját, a visszavágyódást a gyökereinkhez, amely évtizedek alatt sem múlik el. A történet a második világháború küszöbén játszódik, abban a történelmi időszakban, amely még inkább kiélezi az országok és a népek közötti ellentéteket.

Magyarország német megszállása után betiltották a darabot. Milyen üzenete volt akkoriban, és mit üzen ma a mű?
Az az érdekes, hogy ebben a darabban nincsenek pozitív meg negatív figurák, emberek vannak, akik hisznek a maguk igazában, nem tudnak és nem is akarnak elszakadni a gyökereiktől. Zilahy úgy tudott apró momentumokkal utalni az akkor fennálló történelmi valóságra, hogy az mentes legyen minden direkt jelzéstől. A műben szereplő Irén esetében például egyértelmű annak kirekesztettsége, félelme, ahogyan a társadalom lassan kiveti magából, mindezt úgy, hogy egyetlen egyszer sem hangzik el a darab folyamán, hogy Irén zsidó származású. A helyzet mégis egyértelmű.
Hogy mit üzen ma a darab? A ragaszkodást az ember általában köti a szeretete tárgyához. A szerelmet például az imádott nőhöz vagy férfihoz, de a hazaszeretet esetében elvontabb, banálisnak tűnő dolgokhoz ragaszkodunk: egy emlékhez, a szülői házhoz, a fatornyokhoz.

Milyen szempontokat vett figyelembe a szereposztás során?
Egyrészt az adott színház társulatából választok, figyelembe veszem a színház igazgatójának a javaslatait. És természetesen szempont, hogy a karakter és a színész egymásra találjon.

Miben újul meg a színdarab?
Egy jó színdarab mindig aktuális. Már amikor az ember olvassa, talál benne valami meglepőt. Valamit, ami megragadja, elgondolkodtatja.

Kiknek szól elsősorban a darab?
Azoknak, akik szeretik a klasszikus színházat.

A Fatornyokban a humor is jelen van, ez hangsúlyos szerepet kap vagy inkább komolyabb hangvételre lehet számítani?
Zilahy darabja eredetileg három felvonásban íródott, mi egy szünettel fogjuk bemutatni. Az első felvonás tele van humorral, helyzetkomikummal. A második felvonásban már felbukkannak a problémák, de még mindig bővelkedik vígjátéki helyzetekben. Ennek a felvonásnak a végén van egy vacsorajelenet, ami már groteszk jókedvről tanúskodik. És itt érzi a néző, hogy ilyen magaslatokból törvényszerű a mélybe zuhanni, minél nagyobb a jókedv annál inkább érezhető a készülődő tragédia. Az utolsó felvonás már ennek jegyében játszódik.