Van kiút a prostitúcióból és a szexuális kizsákmányolásból – Ne félj meglépni!

Kik fordulnak önökhöz segítségért?

Az alapítvány célcsoportját azok a nők képezik, akik szexuális kihasználás, prostitúció, emberkereskedelem áldozatai voltak, illetve akik úgy érzik, kihasználják őket. Eredetileg 18 év fölött fogadtunk be lányokat. Ezt a határt azonban levittük 16 évre, ugyanis fiatalabbaktól is érkeztek megkeresések.

Kik dolgoznak önöknél?

A kolléganőmmel ketten dolgozunk teljes állásban, emellett 20–25 önkéntes segíti a munkánkat. Az egyik jogászunk például egy újságcikk kapcsán jelentkezett. Orvos, pszichológus, mediátor, fotográfus is van közöttünk. Az önkénteseink között férfiak is vannak, de túlnyomó többségben nők dolgoznak nálunk.

Kik válnak legkönnyebben prostitúció áldozataivá?

A nevelőotthonokban, nevelőszülőknél élő lányok a legveszélyeztetettebbek, valamint a diszfunkcionális családból származók, akik valamilyen abúzust, szexuális vagy érzelmi molesztálást éltek át. Mivel az önértékelésük erősen sérült, a „ragadozók” könnyen kiszúrják ezeket a lányokat, mert sebezhetőek, és rájuk szállnak. Munkát ajánlanak nekik, ők pedig a naivitásuk miatt elfogadják a felkínált lehetőséget. Olyan is előfordul, hogy a megkérdezésük nélkül berakják őket egy autóba, és elviszik őket. Volt két lány, aki külföldi munkára jelentkezett, hogy szobalányok legyenek vagy szezonálisan konyhán dolgozzanak. A helyszínen derült ki, hogy szexmunkáról van szó. Amikor elutasították ezt a fajta munkát, bezárták, megbilincselték, megverték, megerőszakolták őket. Így dolgoztatták őket, míg meg nem tudtak szökni. Valakit a saját testvére adott el a diszkóban, mást a mostohaszülő vagy éppen a vér szerinti.

Mi taszítja az embert prostitúcióba?

Leginkább az alacsony iskolai végzettség és a mélyszegénység. Valaki azért lesz prostituált, mert a gyerekének szeretne mindent megadni, valaki krónikus beteg és a gyógyszereit szeretné kifizetni, valaki a saját vagy a partnere – valójában a stricije – tartozásait szeretné törleszteni. Akad, aki szerelemből marad együtt a futtatójával, mások drogért vagy lakhatásért árulják magukat, mert például nem akarnak hajléktalanszállóra költözni.

Mi kell ahhoz, hogy valaki ki tudjon törni a prostitúcióból?

Először is el kell érni egy érzelmi, fizikai vagy lelki mélypontot, hogy valakiben megfogalmazódjon a változás iránti vágy. Ezután el kell dönteniük a lányoknak, hogy abba akarják hagyni. Ahhoz, hogy ki tudjanak szállni ebből az egészből, természetesen segítségre van szükségük, valakinek erőt kell adni nekik. Ilyenkor a rendőrségre mennek, egy klienstől kérnek támogatást vagy megkeresnek minket. Akad olyan lány, aki a szökését három évig készítette elő. Egyébként is nagyon veszélyes a munkájuk, de kockázatot kell vállalniuk, hogy el tudjanak szökni. Ilyenkor mindent hátrahagynak. Iratok, ruha, pénz, élelem nélkül érkeznek hozzánk.

Hogyan segítik a prostituáltak reintegrációját?

Egy nemzetközi szervezet részeként a kanadai központú Névtelen Szolgálóktól vettünk át egy franchise modellt.

A felhasznált tananyagot olyan nők írták, akik egykor maguk is a szexiparban dolgoztak. A hozzánk fordulóknak teljesen ingyen tudunk egyágyas szobákat felajánlani a – négy fő befogadására alkalmas – biztonságos szállásunkon. Amikor valaki bekerül hozzánk, részt kell vennie a rehabilitációs-reintegrációs programunkon, ami hétfőtől péntekig, 10-től fél 4-ig tart. Heti lebontásban ösztöndíjat adunk a résztvevőknek, ha bejárnak a programokra. Ez havi szinten 30.000 forint bevételt jelent a lányoknak. A közös munkánk általában fél évig, egy évig tart. Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy lelkileg, fizikailag össze tudják magukat úgy szedni, hogy munkaképesek legyenek, tudjanak tanulni, dolgozni, tehát önálló, szabad életet élhessenek.

Hogyan akadályozhatjuk meg, hogy valaki prostitúció áldozata legyen?

A megelőzés során fontos szerepe van a bűnmegelőzésnek, a prevenciónak. A Kiállok érted című színdarab az áldozattá válás folyamatát mutatja be. Eddig ötvenöt alkalommal adták elő a színészek, elsősorban gyerekotthonokban, hogy felhívják a fiatalok figyelmét a rájuk leselkedő veszélyekre. Ezenkívül Mennyit érsz? címmel társadalomérzékenyítő kiállítást is rendeztünk, valamint egy fotókiállításon mutattuk be a bántalmazás arcait. Szükség van arra, hogy az emberek a dolgok mögé lássanak, mert erős előítéletek működnek a társadalomban. Igyekszünk ezeken is tompítani.