Mindannyiunkkal megesett már, hogy egy barátnál vagy egy hotelben töltöttünk néhány éjszakát, vagyis nem a megszokott, jól ismert helyünkön hajtottuk álomra fejünket. Ilyenkor pedig valamiért nagyon nehezen jön álom a szemünkre. Folyamatosan forgolódunk, minél inkább próbálunk elaludni, annál kevésbé sikerül. Mivel ez nem egyedi probléma, vagyis a legtöbb ember nehezen alszik el idegen helyen, sokan próbálták már megmagyarázni, hogy miért történik ez velünk.
Miért van szükségünk az alvásra?
Azt mindannyian tudjuk, hogy a kiadós, pihentető alvás nagyon fontos a szervezetünk számára. Hiányában stresszesek lehetünk, romolhat a koncentrációs képességünk, feledékenyebbek leszünk, és hajlamosabbak a betegségekre.
A sejtjeink ilyenkor regenerálódnak, és bár sokak elpazarolt időként tekintenek rá, az agyunk ilyenkor is dolgozik, egyes részei aktívabban, mint mikor ébren vagyunk.
Abban tehát biztosak lehetünk, hogy az alvás fontos a szervezetünknek, de hogy pontosan miért alszunk, abban nincsen konszenzus a tudósok között, ám vannak elméletek: az egyik elmélet szerint az alvás egy helyreállító folyamat, más elmélet szerint pedig a memória megerősítését szolgálja.
Evolúciós szempontból ugyanis elég haszontalan, hiszen alvás közben kiszolgáltatottak vagyunk, ezért is fordul elő sok állatnál, hogy nagyon éberen pihennek, esetleg csak az agyuk egyik féltekét „altatják". Minden más szempontból azonban iszonyúan fontos, és nem véletlen, hogy idegen helyen nehezebben megy.
A test reagál az új helyre
A küzdelem, amit az elalvásért és a jó alvásért folytatunk egy számunkra idegen helyen olyannyira nem ismeretlen, hogy neve is van: az elsőéjszaka- hatás, angolul first-night effect. Ez az alváskutatók körében egy sokszor vizsgált terület, de egyetlen mindenek felett álló magyarázatot legalább annyira nem találnak rá, mint arra, hogy miért is szükséges az alvás. Elméletek és tudományos észrevételek természetesen születtek a vizsgálatok nyomán, és ezek akár mind igazak lehetnek. Ezek közül a Borwn Egyetem eredménye az, amely a leglogikusabb magyarázattal szolgál.
Abból az derült ki, hogy
az idegen környezetet az agyunk potenciális veszélyforrásként érzékeli, ezért nem akarja, hogy teljesen kikapcsoljunk
azokhoz az állatokhoz hasonlóan, akik a vadonban nagyon éberen alszanak. Ha végre el is szenderülünk, akkor is biztos, hogy nem lesz olyan pihentető, mintha otthon tettük volna, ennek pedig az oka az, hogy az agyunk egyik féltekéje akkor is éberebb marad. A vizsgálatok szerint a bal agyfélteke az, amelyik kiéleződik ilyenkor a furcsa hangokra, amik veszélyt jelenthetnek ránk.
Ez főleg azoknak jelent igen komoly problémát, akik mondjuk munkájuk miatt nagyon sokat utaznak.
Egy-egy napot ugyanis ki lehet bírni elegendő alvás nélkül is anélkül, hogy komolyabb károkat okoznánk a szervezetünknek, de mivel ezerféle dolog miatt fontos a szervezetünknek az alvás, jobb, ha sikerül kipihennünk magunkat minden alkalommal. Ezért aztán a kutatók arra is keresték a választ, hogy mit tehetünk az elsőéjszaka-hatás ellen. Arra jutottak, hogy minél ismerősebbé kell tenni az idegen környezetet, vagyis vigyünk magunkkal valamilyen tárgyat , ami az otthonunkra emlékeztet: egy párnát, vagy a pizsamánkat, és tartsuk be az otthon szokásos lefekvés előtti rutinunkat, hogy a szervezetünk számára is jelezzük: idegen hely ide vagy oda, alvás következik hamarosan.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.