Akik nem érzékelik a méreteket: ilyen betegség az Alice Csodaországban-szindróma

különleges betegségek

betegség

Alice Csodaországban

szindróma

Szabados Dániel

2021.03.08.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Az eredeti méretüknél kisebbnek, vagy épp nagyobbnak látják az őket körülvevő tárgyakat, embereket, de akár saját magukat, vagy egyes testrészeiket is az AIWS-ben szenvedők. A világ legritkább és legkülönlegesebb betegségeiről szóló cikksorozatunkban a progéria, a gigantizmus, a vízallergia, a kék bőr jelenség, a faember-betegség és a Möbius-szindróma után most az Alice Csodaországban-szindróma következik.

Az Alice Csodaországban-szindróma (a bevett nemzetközi rövidítés szerint AIWS, azaz Alice In Wonderland Syndrome)

természetesen Lewis Carroll híres, 1865-ben megjelent mesekönyve után kapta a nevét.

Egészen pontosan a mese azon jelenetei után, amikor a nyúl üregébe pottyant, egy furcsa szabályok szerint működő világba átkerülő Alice egy varázsitaltól összemegy, majd egy varázsételtől megnő, ezáltal pedig az őt körülvevő tárgyak is először a szokásosnál sokkal nagyobbak, majd sokkal kisebbek lesznek hozzá képest.

Az AIWS-ben szenvedő betegek is ezt az élményt élik át: a legtipikusabb tünetük az, hogy az eredeti méretükhöz képest kisebbnek (ez esetben orvosi szakszóval mikropsziáról beszélünk), vagy épp nagyobbnak (ez esetben makropsziáról) látják az őket körülvevő tárgyakat,

embereket, de akár saját magukat vagy egyes testrészeiket is. Az AIWS hivatalosan nem egy különálló betegség, hanem egy tünetegyüttes, bizonyos fajta érzékelési zavarok gyűjtőfogalma és idegrendszeri állapot. Először 1955-ben John Todd yorkshire-i pszichiáter ismerte fel és írta le, emiatt Todd-szindrómaként is ismert.

Illustráció Lewis Carroll Alice Csodaországban című könyvéből Forrás: Wikipedia

Az AIWS-t az esetek többségében gyerekkorban diagnosztizálják, és a legtöbbször a kamaszodással együtt kinövik a páciensek. De vannak, akiket egész életükben elkísér, és a legsúlyosabb esetekben az időérzékelés torzulásával, egyensúlyproblémákkal, hangtéveszmékkel, üldözési problémákkal is járhat.

A kiváltó okai nem pontosan ismertek, de a legelfogadottabb elmélet szerint egyfajta abnormális elektromos aktivitás lehet a ludas, ami az érzékszervek és az agy közti jelátvitelt zavarja meg.

Sok esetben együtt jár más, agyi folyamatokat erősen befolyásoló tünetekkel, mint például a tumorok, mononukleózis, droghasználat, és legfőképpen a migrén. Az AIWS-ben szenvedők nagy része migrénnel is küzd, és különösen a migrénes rohamok elmúlta után, valamint elalvás előtt és ébredés után észlelik a furcsa víziókat.

Mivel az AIWS hatásmechanizmusa nem pontosan feltárt, ezért tökéletesen hatásos gyógymód sincs ellene, de a tüneteit enyhíteni tudják megfelelő (rendszerint migrénre, depresszióra, epilepsziára használt) orvosságokkal, valamint életmódváltással, ami minél több alvást, folyadékbevitelt és stresszoldást ír elő – hisz a migrénes tünetek is erősen kapcsolódnak a betegek stresszes állapotaihoz.

Az AIWS ritkán előforduló állapot, legalábbis ritkán fordulnak vele orvoshoz az emberek, de a kutatói szerint jóval gyakoribb lehet, mint azt a hivatalos adatok mutatják.

Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy enyhébb, időszakos tünetek esetén nem mennek orvoshoz, vagy komolyabb zavarok esetén is szégyellik a problémájukat, nehogy bárki is „nem normálisnak" tartsa őket. A világsajtót néhány éve bejárta Abigail Moss esete, akinek ötéves kora óta vannak különféle víziói, mint például hogy a szoba körülötte hirtelen összemegy, vagy hogy a végtagjai elkezdenek megnyúlni. Az édesapjának is voltak fiatalabb korában hasonló élményei, így esetükben valamiféle örökletes dologról lehet szó, de az őket vizsgáló orvosok tanácstalanul álltak az eset előtt. Végül Moss maga jött rá, hogy AIWS-ben szenved, méghozzá a tévéből: a Dr. House című sorozat egyik epizódjában foglalkoztak ezzel a szindrómával. Ezurán megkezdhették a szakszerű kezelését, és javult is az állapota.