Marie Curie (1867– 1934) – a női tudósok közt az első
A lengyel származású francia hölgyet mindenki csak a rádium anyjaként ismeri. Férjével együtt, de az ő átható és elkötelezett munkásságának köszönhetően szerzett tudomást a világ a radioaktivitásról. Elhivatott kutatómunkája oltárán feláldozott mindent; az életét is. A tudomány területén több mindenben is elsőként tartjuk számon:
Ez utóbbit díját azonban megpróbálta az akadémia visszavenni tőle, ami egy igazán kiemelkedő lépésre sarkallta, mellyel nem csupán tudósként, de nőként is példát mutatott.
Történt ugyanis, hogy férje halálát követően viszonyt kezdett egy nála fiatalabb, ráadásul házas férfival, Paul Langevin fizikussal. Az ügy kitudódott, és egy rendes tisztes férfi tönkrement házasságáért, egyedül Marie-t tették felelőssé. Hiába volt elismert tudós, az emberek idegengyűlölete – lengyel és feltételezett zsidó származása miatt – megtette a hatását; az akadémia el akarta venni a kémiai Nobel-díját. Ez az erős és önálló nő azonban nem hagyta magát. Nyíltan vállalta véleményét, mely szerint a magánélete nem adhat okot arra, hogy kétségbe vonják a tudományos területen elért sikereit. Ez akkoriban hihetetlen bátorságra vallott, és meglepő módon hatott.
Jeanne Manford (1920-2013) – aki megalapította az első, a homoszexuálisok szüleit támogató szervezetet
A háromgyermekes édesanya és tanító meleg fiáért állt ki, abban az időben, amikor a homoszexualitást mentális betegségnek és abszolút elítélendőnek tartották. Tette mindezt anyai felháborodásból, amikor Mortyt - aki meleg aktivista volt -, 1972 áprilisában szórólap osztogatás közben annyira megverték, hogy kórházba került. Az esetet a rendőrség eltusolta. Manford ettől kezdve a melegek és családjaik mellett intenzíven hallatta hangját rádiókban, televíziós műsorokban és újságokban is:
Van egy homoszexuális fiam és szeretem őt.
Ezt követően Manford megalapította a PFLAG nevű szervezetet (Parents, Families, and Friends of Lesbians and Gays, magyarul Leszbikusok és melegek szülei, családja és barátai), melynek első hivatalos találkozóján, 1973. március 11-én mindössze 20 ember vett részt.
Az anya elsősorban a homoszexuálisok mellett álló embereket szólította meg, mely nagyobb hatással bírt, mint gondolnánk. A szervezet segített a szülőknek megérteni gyermeküket, elfogadni őket, és ami a legfontosabb, kiállni értük és mellettük.
Valamint információval szolgált a család többi tagja és a barátok számára. Később a szervezet hatáskör kiterjedt a biszexuálisok és a transzszexuálisok érdekképviseletére is. A PFLAG vált a homoszexuálisok egyenlőségért küzdő szervezetek legnagyobb szövetségesévé. Jelenleg közel 200 ezer tagja és támogatója van, valamint több, másik országban is alakultak hozzá hasonló szervezetek.
2013-ban Jeanne Manford az akkori elnöktől, Barack Obamától átvehette a Presidential Citizens Medal-t, mely a második legrangosabb civil kitüntetés az Egyesült Államokban.
Brunszvik Teréz (1775-1861) – az első óvoda megalapítója az Osztrák-Magyar Monarchia területén
Brunszvik (Brunswick) Teréz Jozefa Anna Johanna Alojzia, magyar grófnő élt Oroszországban, Svájcban, Csehországban és Bécsben is. Úgy tartják, Magyarországon ő állított elsőként karácsonyfát 1824-ben, Martonvásáron. Ám ennél jóval jelentősebb dolgot tett, nem csupán a magyar nőkért, de gyermekeikért is.
A bölcsődéket, melyekről korábban már írtunk, jó pár évvel megelőzték az óvodák.
Az első hazai kisdedóvót, Brunszvik Teréz nyitotta meg, méghozzá anyja budai házában (a Mikó utca és Attila út sarkán) 1828. június elsején, Angyalkert néven.
Pár évvel később további 11 ilyen intézmény alapjait tette le, majd az országos elterjesztése érdekében, a grófnő egyesületet alapított. Haláláig 80 óvoda kezdte meg működését. Emellett más nevelési – és oktatási intézmény alapításában és támogatásában is részt vállalt. Így méltán nevezhetjük a hazai fiatalság támogatójának.
Ma is több óvoda viseli a nevét, valamint díjat is neveztek el róla; a Brunszvik Teréz-díjat minden évben a kiemelkedő óvodapedagógiai, vagy az óvodapedagógiai képzésben valói oktatói munkáért ítélik oda
Ne hagyd ki a három másik csodás nő történetét se! Lapozz:
Elspeth Beard (1959 – ) – az első nő, aki 4 kontinenst szelt át egyedül egy motorral
Az angol Elspeth mindig is imádta a motorokat, az elsőt 16 évesen kapta. Pár évvel később, 1980-ban vett egy komolyabb, bár igencsak használt, 1974-es évjáratú BMW R 60/6-s motorkerékpárt, mellyel már nagyobb utakra is vállalkozott, mint Skócia és Írország. A motorozást leszámítva, ő is épp olyan fiatal nő volt, mint kortársai. Az egyetemen építésznek tanult, voltak barátai, szerelme és kalandvágya. Ám, esetében ez utóbbi nem állt meg a képzelet vonalán. Kisebb motoros túrákat ugyan már korábban is tett, ám egyre nőtt benne a vonzalom valami vad és szinte lehetetlen iránt.
24 évesen felfüggesztette tanulmányait, és nekivágott, hogy motorjával átszelje a Földet.
Ez nőként még manapság is nagy merészségnek számítana, a 80-as évek elején pedig mindenki kétkedve fogadta a fiatal nő ötletét – ráadásul ekkor még se internet, se GPS nem segítette az utazókat. Ő azonban túl önfejű és túl magabiztos volt ahhoz, hogy hagyja magát lebeszélni. Megtakarítása mindössze1000 font volt, ezzel indult útnak.
1982-ben, Angliából repülővel New Yorkba ment – természetesen vele utazott szeretett motorja is. Ezzel vette kezdetét közel 3 éves Világkörüli útja. Az Egyesült Államokban lemotorozott Los Angelesbe, majd onnan hajóval Ausztráliába utazott. Sydneyben aztán több hónapot töltött el, mint építészmérnök gyakornok, mivel vészesen kezdett fogyni a spórolt pénze. Miután kellőképp feltöltötte anyagi készletét, ismét elindult. Ám nem jutott messze, Sydney-től északra nagyot bukott a kavicsos úton és két hétre kórházba került. Elspeth kedvét még ez a baleset se vette el, nem fordult vissza, inkább tovább ment Szingapúrba. Itt egy újabb nehézséggel kellett szembenéznie, ellopták ugyanis az összes iratát. Hat hét alatt sikerült pótolnia őket, majd nekivágott Ázsiának.
Thaiföldön elütött egy kutyát, a motorja pedig komolyan megtört. Utazása során ismét kényszerszünetet kellett tartania. A baleset következtében egy thai család kertjében landolt, akik befogadták arra a két hétre, míg ő megszerelte hű társát. A nyelvi akadályok miatt ugyan beszélgetni nem tudtak, de mutogatással sikerült kommunikálniuk.
Ezt követően Nepálba ment, majd Pakisztánon át szeretett volna tovább haladni, de az akkori indiai zavargások miatt nem akarták kiengedni az országból. Egy kilépési engedélyt kértek tőle, de arra vonatkozó információt, hogy ezt hol tudná beszerezni, senki sem tudott neki adni. Ekkor ez a csodás problémamegoldó képességgel rendelkező fiatal nő fogott egy papírt, és megírta saját, valamint a nem rég megismert, szintén motoros utazó holland társának kilépő engedélyét. Még maga Elspeth is meglepődött azon, hogy ezzel a hamis dokumentummal minden gond nélkül átjutottak Pakisztánba.
Utazását a gyakori úthibák és rossz időjárás mellett, két baleset, iratai eltulajdonítása, vérhas- és többszöri hepatitiszfertőzés, motorjának gyakori meghibásodása, valamint a helyi ételek okozta gyomorbántalom is megnehezítette. Mire elértek Törökországba, Elspeth csupán 41 kiló volt, közel 24 kilót fogyott indulása óta.
Görögországból indulva ment végig az öreg kontinensen, és érkezett meg végül Londonba. A közel 3 évig tartó útja során, 77 000 kilométert tett meg számos természeti és emberi akadályt leküzdve, az út java részében teljesen egyedül. Miután visszatért, elvégezte az egyetemet és neves építész vált belőle, de a motorozás és a túrák továbbra is élete szerves részét képezik a mai napi. Ő volt a második nő, aki motorral körbeutazta a Földet, de az első, aki 4 kontinenst is érintett.
Szentgyörgyi gróf Hugonnai Vilma (1847–1922) – az első magyar orvosnő
Vilma bentlakásos iskolában tanult, majd 18 évesen férjhez ment Szilassy Györgyhöz, és hamar gyermeke született. Akkoriban innen egy nőnek már nem volt előrelépési, fejlődési lehetősége. Vilmát azonban nem kötötte le a hagyományos női szerep, a természettudományok, azon belül is a betegápolás és gyógyítás vonzotta. Amikor apósa himlős lett, senki sem akart a közelében lenni, így egyedül ő ápolta. Ám ebben az időben, a nők továbbtanulása lehetetlen álomnak tűnt csupán Élete fordulópontját 1869 hozta meg a számára, amikor értesült arról, hogy a zürichi egyetem hallgatói közé nőket is felvesznek. Ehhez azonban férje engedélye is kellett, amit megkapott ugyan, de György anyagi támogatást nem biztosított feleségének, és kisfiát se vihette magával.
Vilma 1872-ben nyert felvételt, és igen nehéz körülmények között, de 1879-ben elvégezte az egyetemet és orvossá avatták.
A zürichi egyetem sebészeti klinikáján és egy alapítványi kórházban is dolgozott, mielőtt 1880-ban hazatért volna Magyarországra. Itthon azonban nem ismerték el diplomáját. 1982-ben letette a szülésznői vizsgát és szülésznőként kezdett el dolgozni. Első férjétől elvált, majd újraházasodott. Wartha Vince jeles vegyész és műegyetemi tanár kérésére, lányuk születését követően felhagyott munkájával és csupán elméleti kérdésekkel foglalkozott. Ám, orvosi diplomájának honosítását továbbra sem adta fel. Részt vett minden olyan eseményen, szervezősédben, mely a női egyenjogúság mellett foglalt állást.
1895-ben egy királyi rendelet hozta meg számára a várva várt reményt – ebben a nők számára is lehetővé tették, hogy Magyarországon egyetemi képzésben vegyenek részt. Végül 1897 tavaszán Budapesten orvosdoktorrá avatták. Vilma 17 évet várt arra, hogy hazájában is elismerjék tudását és végzettségét. Ezt követően elsősorban női és szegény betegekkel foglalkozott. Hugonnai Vilma egész életében elkötelezett maradt mind szóban, mind tettben az egészségügy és a női egyenjogúság területén.
Szentgyörgyi gróf Hugonnai Vilma diplomájának hazai elismerését követően, az első világháborúban már 84 magyar diplomával rendelkező orvosnő dolgozott.
Maud Stevens Wagner (1877-1961) – az első ismert, amerikai női tetoválóművész
Maud amerikai cirkuszi előadó volt. 1904-ben, munkája során találkozott Gus Wagnerrel, egy tetováló művésszel, akihez néhány évvel később hozzá is ment. Férje megtanította az akkoriban még igen deviáns művészetre.
Maud merte álmait követni, kilépett a cirkuszból és tetoválóként kezdett férje mellett dolgozni, aki Borneon tanulta ki a tetoválás technikáját. Ők ketten voltak az utolsó tetoválók, akik kézzel varrták a bőrbe a tintát, pedig idejükben már megjelentek az első tetováló gépek. Lányuk, Lovetta 9 évesen kezdett tetoválni, és maga is tetoválóművész lett.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.