Hawaii, dizsi, napfény – interjú Cholnoky Sára szörfversenyzővel

Ha valaki meglát egy nehézkesen parkoló autót az az első gondolata, hogy a vezető biztos nő és talán még szőke is. Te milyen becsmérlő megjegyzést kaptál, ami nagyon szíven ütött?

Sokszor hallottam már én is ezt a mondatot, bár szerencsére nem nekem mondták. A szörfözés miatt elég sokat vezetek nagyobb autókat, 9 személyes buszokat utánfutóval, így ezek nem jelentenek problémát számomra, ugyanakkor bosszant, ha egy férfi így becsmérli a nőket. Ugyanúgy láttam már férfit, aki nem volt a helyzet magaslatán parkolásnál.

Egymás után hatszor is elnyerted az Év Női Szörföse díjat. Ezzel kapcsolatban is ért negatív kritika vagy mindenki elismerte, hogy ez olyan teljesítmény, amellyel meghatározó szereplője lettél a magyar sportéletnek?

Az Év Női Szörföse díjjal kapcsolatban leginkább pozitív visszajelzéseket kaptam, de többször elhangzott már, hogy a női szörfösöknek könnyebb olimpiai kvalifikációt szerezni, mint a férfiaknak, ami egyáltalán nem igaz. Az elmúlt évtizedben nagyon sok új nemzet jelent meg a világversenyeinken és egyre magasabbra kerül a mérce. Annak, aki ott tud lenni a világ élmezőnyében nőként, nem kellene kisebb elismerést kapnia, mint a férfiaknak.

A szörfről a legtöbb embernek a melegen simogató napsütés és a nyaralás jut az eszébe. De milyen valójában szörfversenyzőnek lenni?

Szörfversenyzőként rengeteg tengerpartra utazunk, szép helyeken járunk, ugyanakkor a téli hónapokban Európában készülünk, Portugáliában és Andalúziában, ahol

Rendkívüli módon ki vagyunk téve az időjárási körülményeknek, bírnunk kell a hideget, meleget egyaránt. Szerencsére Utassy Loránd, a szövetségi kapitányunk és a válogatott edzője a legtöbb edzésen és versenyen motorcsónakkal kísér bennünket, így futamok között fel tudunk venni egy kabátot, ha fázunk.
Ráadásul ezeken a csodálatos helyeken általában a kikötőben tartózkodunk, nem a tengerparton lógatjuk a lábunkat. Keményen edzünk, nincs sok időnk turistáskodni. Persze fantasztikus dolog az év nagy részét tengeren, óceánon tölteni, télen is sok napsütést magunkba szívni, arról nem is beszélve, hogy rengeteg helyre eljutottam már a versenyzés által, amiért hálás vagyok és nem cserélnék senkivel.

A társadalomban elég markánsan jelen van a kettős mérce férfiak és nők között. Hogy látod, a sportéletben is megfigyelhető ez a jelenség?

Szerintem alapvetően megvan az emberekben a kettős mérce, amely az élet minden területén megmutatkozik. Az ezzel kapcsolatos felfogását gyökeresen kéne megreformálni. Bízom benne, hogy ez alakulóban van. Nagyon sok jó példát látni, egyre több inspiráló és eredményes női sportoló kap figyelmet, aminek hatására ez változhat pozitív irányba.

Szigorú napirend szerint élni és távol lenni a szeretteinktől nagyon nehéz. Miképp hatnak az edzések és a versenyek miatti utazások a családodra illetve a szerelmi életedre?

Mikor elkezdtem versenyezni keveset utaztunk. Szépen lassan szivárgott be az életembe, ahogy egyre több versenyre és edzőtáborba jártam ki. Sok áldozatot kíván az élsport, ez nem csak a szörfre jellemző, más sportokban sincs másképp, annyi különbséggel, hogy én szörfösként Magyarországon keveset tudok készülni. Ugyan lehet a Balatonon is szörfözni, de sok tengeri edzésre van szükségem.

Elég sűrű a napirendem itthon is, hajnalban kelek, edzek, majd utána megyek dolgozni, esetleg este van még egy edzésem. Az edzés és a munka kitölti az időm nagy részét, jelenleg nincs párkapcsolatom, de jó időbeosztással az is beleférne.

Léteznek tipikusan férfi és női szakmák. Gondolom a sport is hasonló, de vajon a szörf inkább férfiasnak vagy inkább nőiesnek minősül?

Nem minősíteném a szörfözést egyiknek sem. Talán Magyarországon összességében kevesebb nő szörfözik, de a tengerpartokon, ahol gyakrabban fúj a szél és az időjárás is melegebb, ott 50-50%-ban űzik ezt a sportot nők és férfiak. Bátorítanék minden hölgyet, aki szeretné kipróbálni a szörföt, hogy vágjon bele, nincs szükség sok erőre hozzá, ha már elsajátítottuk a megfelelő technikát. Gyorsan el lehet jutni egy olyan szintre, amely már élvezhető.

Szerinted mi a legnehezebb nőként a sportkarrier építése során?

illetve hogy ezután folytatja-e a nő a sportkarriert. Ha igen, akkor ezzel rengeteg időt áldoz be abból, hogy a gyermekével lehessen. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak nagy dilemmát okoz ez a kérdés, ugyanakkor vannak sportágak, amelyekben könnyebben kivitelezhető a gyermeknevelés és a versenyzés egy időben.