Világbajnok paraúszó koronával a fején - interjú Illés Fannival

Egy lány lábak nélkül, összenőtt ujjakkal, aki paralimpikon, 2019. szeptember 9-e óta 100 méter mellen világbajnok paraúszó, ráadásul szépségkirálynő. Azt mondod, Istennek tervei vannak veled, de vajon lehet-e ezt még fokozni?

Úgy gondolom, hogy a paralimpiai érem még hiányzik a gyűjteményemből, amiért mindennél jobban meg kell, hogy dolgozzak. Azt, hogy tervei vannak velem Istennek nem feltétlen a sportpályafutásomra értettem. Hiszem, hogy mindannyiunkkal terve van, és úgy vélem, hogy én már tudom, mi a feladatom az életben...

Megosztanád velünk, hogy mi ez a feladat?

Szeretném, ha a sztereotíp gondolkodásmódból fakadó falakatat ledönthetném. Sok testi fogyatékossággal élő ember otthon ragad, bezárkózik a négy fal közé és soha nem találja meg a helyét a társadalomban. Mi vagyunk a láthatatlan réteg.

A családod és a párod nagyon támogató, lelkileg és fizikailag is melletted állnak mindenben. A társadalom némiképp ezt el is várja, hiszen speciális a helyzeted, ugyanakkor nagyon határozott és céltudatos nőnek tűnsz, aki nem igazán szorul segítségre. Te hogyan éled meg ezt a támogatást illetve segítségnyújtást mind a családodtól, mind pedig esetleg idegenektől?

A támogatás nem egyenlő azzal, hogy segítenek. Nem szorulok segítségre, mindent magamtól oldok meg. A párom és a családom inkább lelkileg van mellettem, és hálás vagyok, hogy ilyen emberek vesznek körül.

Sok nő küzd testképzavarral, holott semmi okuk rá. Te miképp viszonyulsz a testedhez?

Elfogadtam magam. Sok munkám volt ebben, de minden pillanat megérte, ugyanis szégyenérzet nélkül tudok végigmenni az utcán.

A világbajnoksági címhez bizonyára rögös út vezet. Mi a véleményed, neked többet kellett teljesítened, keményebben kellett dolgoznod ezen az „úton", mint egy olyan versenyzőnek, aki nem a paralimpián indul?

Meglátásom szerint a sportban ugyanannyit. Időben ugyanannyit edzem, mint az épek, nincs különbség, sőt a napi 10-12km és két órás kondi épek között szólva is soknak mondható, pedig én csak karral dolgozom. Azon a téren, hogy ugyanolyan elfogadott legyen a parasport és mindenki lássa, hogy nem érünk semmivel sem kevesebbet, mint az épek, na azon a téren rengeteg tennivaló van még.

Boldog párkapcsolatban élsz évek óta. Mi az a vélemény - akár hamis sztereotípia -, amit legtöbbször hallasz ezzel kapcsolatban? És a téves nézetekkel ellentétben erről a valóság az, hogy....

Manapsàg a magànélet olyan részleteit is publikàljàk sokan, ami szerintem két emberre tartozik. Az előző kapcsolatomból én is többet mutattam meg az embereknek, hogy bizonyítsam làb nélküli nőt is szerethet egy jó pasi. Aztàn meg is bàntam. Azóta inkább az eredményeimet, a gondolataimat, az értékrendemet mutatom, mert nem a kapcsolataimtól leszek valaki, hanem attól, ami valóban én vagyok. A magànélet szóban pedig benne van, hogy magàn, ezért azt a négy fal között hagyjuk.

A sportolói eredményeid mellett még egy szépségkirálynői koronát is a magadénak tudhatsz. Nem rontotta a sport világában a megítéléseden, hogy nem kizárólag az úszásra koncentrálsz, hanem olyan „komolytalan" dolgokban is megméretteted magad, mint egy szépségverseny?

Nem, sokan voltak büszkék rám. A célom a versennyel a fogyatékkal élő emberek érdekképviselete volt, ami a mai napig szívügyem.

Mit adott neked az aranyérem és mit a királynői korona?

Az aranyérem 15 év kemény és kitartó munka gyümölcse, ami tele volt hullámvölgyekkel. Olyan dologért akasztották a nyakamba, amit én értem el a saját erőmből, sokszort vért izzadva az edzőm segítségével. Egy kis faluból indultam, aminek a környékén akkoriban még uszoda sem volt. Ez az aranyérem azt jeleneti, hogy mindent el lehet érni. Rengeteg pofont kaptam, de mindig felálltam.
A korona a fogyatékkal élőkért, az akadálymentesítésért és az integrációért való kiállásom elősegítésének lehetőségét adta.