Olimpiai romantika felsőfokon – interjú Kovács Saroltával

Vajon miért gondolják ezt mások és ezzel szemben mi a valóság?

Nem tudom, egyesek miért gondolják így. Véleményem szerint nincs női vagy férfi öttusázó, csak öttusázó van! Mivel ugyanazok a távok, ugyanazok a feltételek, nem lehet nekünk könnyebb! Sőt...! Egyébként katona vagyok, ott sem tesznek különbséget nő vagy férfi között, csak katona van, ahogy a sportágamban is csak sportoló.
Legfeljebb annyi a különbség, hogy a versenyeken a férfi mezőny nagyobb, így nehezebb bejutni a döntőbe, ott viszont mind a férfi mind a női mezőny ugyanolyan sűrű!

Nekünk még a női ciklusokkal is meg kell küzdenünk és nem mellesleg a versenyzők közt sok az édesanya, akiknek ezen a fronton is helyt kell állniuk.

Öt sportágban kell teljesíteni annak, aki öttusázásra adja a fejét: vívásban, úszásban, lovaglásban, futásban és lövészetben. Melyik fogott meg először és miért döntöttél úgy, hogy neked az az egy nem elég, jöjjön a másik négy is?

Nem volt az elején ilyen pillanat, mert mint "jó kislány" mindig megcsináltam, amit az edző mondott. Az úszóedzőm pedig egy olyan tanfolyamra irányított, amely az öttusához vezetetett. Abban azonban, hogy ott is maradjak nagy szerepet játszott a sportág sokszínűsége, változatossága és legfőképp a közösség ereje, az öttusa család.
Az, hogy én az öttusával találkoztam, a véletlenek összjátéka, amely azzal kezdődött, hogy Tapolcáról apukámat - mint katonát - áthelyezték Székesfehérvárra... De ez már egy másik történet.

Mi a legnagyobb akadály, amit le kellett győznöd nőként és mi az, amin sportolóként kellett felülemelkedned a sportolói karriered építése során?

Az én "problémáim" hasonlóak a fiúkéhoz. Annyi különbséggel, hogy amíg az edzés vagy verseny végeztével egy férfi kiszáll a vízből, megrázza a haját és már kész is, addig nekem a napi négy edzés mellett megőrizni a nőiességemet (kis smink, kozmetika, fodrász, műszempilla) bonyolult feladat.
Nem titok, hogy 9 fiúval készülök együtt, de ebből semmilyen probléma nem adódik, még akkor sem, ha volt már rá példa, hogy miattam csúszott az edzés. A versenyeredményeimmel kivívtam a tekintélyüket, így azt is tolerálták, amikor a fodrászom miatt késtem. Megvártak így is az edzéssel, én pedig egy hét múlva világbajnok lettem. Nekem fontos, hogy külsőleg is kész legyek a versenyre, ők pedig megértették ezt.

Téged visszavet a negatív, degradáló kritika vagy épp ellenkezőleg, még inkább előcsalogatja belőled az amazont?

Elég szenzitív ember vagyok. Ki kell zárni minden negatív behatást, ezen rendszeresen dolgozunk is a sportpszichológusokkal.
Gyakran tépelődök magamban, viszont amikor verseny van, megszűnik a külvilág és csak arra koncentrálok, ami a feladatom.

Sokat hallani még mindig arról, hogy mind a magánéletben, mind a munka világában nem egyformán ítélik meg a nőket és a férfiakat. Mi volt a legigazságtalanabb, amit tapasztaltál női sportolóként?

Biztos, hogy van olyan terület Magyarországon, ahol hátrányos megkülönböztetés éri a nőket, de én ezt sem a katonaságnál, sem pedig a sportban nem tapasztaltam jelentősebb mértékben.
Ha egy női sportoló sikeres, megkapja ugyanazokat a dotációkat, kedvezményeket, mint a férfiak.
Persze az idősebb edzők - akik úgy szocializálódtak, hogy még nem volt női öttusa és szerintük nincs is - egy-egy elkapott, kissé gúnyos félmosolyából lehet arra következtetni, hogy "mit gondolnak" a női öttusáról. De ezt humorral lehet kezelni.