Talán az apáknak van nehezebb dolguk, hiszen a legtöbb mesében – őszintén én nem is tudok másról – az anyuka halálát követi egy új házasság. A mostoha pedig kivétel nélkül egy számító nő, aki az egyébként is sérült családot gyakorlatilag mérgezi a rosszindulatával.
Magyar népmesék, Grimm, Disney... mind olyan családi modellt mutatnak, melyben a mostoha végtelenül gonosz és ártó, a gyerekeink pedig tudatalatt is ezzel a negatív szereplővel fogják azonosítani a válás utáni új párt.
Nézzünk néhány példát:
Már önmagában a „mostoha" szó is negatív jelentéssel bír: rideg, hideg, keményszívű, gonosz, rossz, kellemetlen. Elég csak a „mostoha idő" szófordulatra gondolnunk.
Számít tehát, hogy miként nevezi a szülő az új szerelmét? A válasz egyértelmű: igen!
A nevelőapa, nevelőanya kifejezés elsőre ijesztő lehet, túl sok felelősséget, túl sok beleszólást sejtet a gyereknevelésbe, valamint az ismerkedési fázisban a szülő új párja még távolról sincs nevelői státuszban, így ez a megfogalmazás téves is. Az újapa, újanya a gyermekeket nem csupán összezavarja, de lojalitás válságba is kergeti, és nyílván a valóságtartalma sem helyes.
Próbáljunk egyszerűen, de egyértelműen fogalmazni: „Ő itt apa barátnője. Ő itt anya szerelme". A „kedvese" túl elvont még a kisebbek számára, így amennyiben lehet, ezt és az ehhez hasonlókat igyekezzünk kerülni.
Ám nem csupán az a fontos, hogy miként nevezzük, az új pár bemutatása és a kezdeti időszak megélése az igazán döntő. Erről a következő héten találsz tőlem egy átfogó, gyakorlati „útmutatót" tartalmazó cikket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.