Borfogyasztási gyorstalpaló: ezért nem mindegy, hogy hogyan isszuk a bort

Nem kell borszakértőnek lenni ahhoz, hogy kihozzuk a maximumot egy-egy palack borból, de van néhány tudnivaló, amit érdemes megfogadni ahhoz, hogy minél élvezetesebbé tegyük italunkat.

Az élmény tekintetében például egyáltalán nem mindegy, hogy melyik italt milyen pohárból isszuk. Aki már ivott pálinkát repohárból, biztos tudja, hogy miről beszélek. A pohár formája képes változtatni az ital aromáján, tehát nem véletlen, hogy ennyire széles a paletta a különböző formák, méretek és szárhosszok között.

Ez ugyanúgy érvényes a borokra is: mindegyik típusnak megvan a saját, megfelelő pohara, legyen az édes, száraz, rozé, vörös vagy pezsgő.

Először is kerüljük a színes poharakat, mert az ital színe már sok mindent elárul a minőségéről, és ezt természetesen csak átlátszó pohárban lehet látni. Egy étterem vagy bár minőségéről is rengeteget elárul az, hogy milyen italt milyen pohárba töltenek.

A vörösboros és a fehérboros pohár között a legszembetűnőbb különbség, hogy a vörösboros pohár kelyhe sokkal nagyobb, öblösebb és magasabb, míg a fehérboros alacsonyabb, és a kelyhe is kisebb.

A talpas poharat a száránál illik megfogni, hogy ne melegítsük fel idő előtt az italunkat. Ezen kívül még az a megkötés, hogy kisujjunkat nem tartjuk el a pohártól, és nem markolunk rá a pohár szárára, csupán a hüvelyk-, mutató-, és középső ujjunkkal tartjuk. De a talpánál fogva is tarthatjuk a poharat, ha úgy kényelmes. Azért is célszerűbb a poharat a száránál megfogni, hogy elkerüljük a zsíros ujjlenyomatokat, amik kifejezetten csúnyán mutatnak a pohár oldalán. Figyeljünk arra, hogy lehetőleg mindig ugyanonnan igyunk a pohárból, hogy ne hagyjunk kiábrándító szájnyomokat körben a pohár szélén. Ez még fontosabb, ha rúzst is használunk.

Az sem mindegy, hogy meddig töltjük a poharat. Általában a kehely legszélesebb része a mérték. Ez borkóstolásnál kiemelten fontos, hiszen csak így lehet megpörgetni a bort anélkül, hogy kilöttyenne, a bor színét pedig a poharat megdöntve lehet a legjobban szemügyre venni.

A pezsgőspohárnak jóval magasabb a kelyhe, mint a többinek, ennek elsősorban esztétikai szerepe van. A szénsav gyöngyözve távozik az italból, és egy magasabb pohárban szebbek, jobban látszanak a buborékok. Pezsgőből is érdemes kevesebbet tölteni, nagyjából a kétharmadáig, hogy ne legyen ideje átmelegedni, hidegen ugyanis finomabb. A szárát is minél lejjebb fogjuk, szintén azért, hogy ne melegedjen át olyan könnyen.

Ha a borhoz vacsora is jár, érdemes összehangolni a kettőt. Vacsorához általában száraz fehérbort illik felszolgálni, de fehér húshoz fehér pecsenyebort vagy könnyű vörösbort javasolnak a hozzáértők, vörös húshoz pedig nehéz, testes vörösbort. Desszerthez desszertbor, likőr vagy aszú jár.

Az illem szerint a nő csak akkor tölthet italt, ha nincs férfi a társaságban; ez egyébként a férfi feladata, sőt, az is a férfi feladata, hogy gondoskodjon arról, hogy a nő pohara sose legyen üres. Viszont az etikett szerint a koccintást a nőnek illik kezdeményezni.

Újonnan felbontott palackból az első korty bort a házigazda magának tölti ki, elkerülve, hogy az esetleges dugótörmelék a vendég poharában landoljon. Ital töltésénél nem ildomos felemelni a poharat az asztaltól - ezzel annak is megkönnyítjük a dolgát, aki tölt, mert könnyebb elkerülni az esetleges félreöntést.

Természetesen egy kellemes péntek estén, amikor mackónadrágban ülünk a tévé előtt, és felbontunk egy pohár bort, senki nem fogja ránk törni az ajtót, hogy miért bögréből isszuk azt a vöröset. Mégis jó tisztában lenni a megfelelő borfogyasztás alapjaival, hiszen ez a tudás bármikor jól jöhet, ráadásul, ha odafigyelünk néhány apróságra, minden borozós élményt egy szinttel magasabbra emelhetünk - már ha van hozzá kedvünk.