Mi az, ami elkísér a bölcsőtől a koporsóig? Naná, hogy a virágok

Virágot ajándékozni mindig kedves gesztus. Beszéljünk gyermekszületésről, ballagásokról, születésnapokról, évfordulókról, esküvőről, mindig megjelenik egy-egy gyönyörű csokor. Mindennek a legvégén, temetések alkalmával pedig virágokkal díszített koszorúkkal búcsúzunk szeretteinktől.

Azonban - ahogy minden másnak is - a virágok, csokrok ajándékozásának is megvannak a maga illemszabályai. Nem mindegy, hogy hány szál virág alkot egy csokrot, hogy kinek milyen színűt adunk, milyen alkalomra milyen növényt viszünk.

Ha vendégségbe érkezünk, a háziasszonyt illik virággal meglepni. A papírt le kell venni róla, de a celofán maradhat. A háziasszonynak még a vendégsereg érkezése előtt elő kell készíteni egy vázát, hogy ne akkor keresgéljen, amikor már mindenki megérkezett, és rögtön vízbe is állítani a csokrot. Cserepes virágot, virágkosarat nem adunk át személyesen, hanem futárral küldjük, névjeggyel ellátva.

A virág színére is érdemes odafigyelni, hiszen nem mindegy, hogy kinek mit adunk: a fehér a fiatalságot, ártatlanságot, olykor gyászt jelent. A vörös mély érzelmeket, szerelmet sugall, csak szerelmünknek adjunk például vörös rózsát. Ezzel szemben rózsaszín virágot bárkinek adhatunk, de a kék például egyértelműen a barátság, a hűség, a bizalom jele. A sárga színű virág nemcsak irigységet jelent, hanem vidámságot és barátságot is.

Mielőtt kiválasztjuk az ajándékozásra szánt virágot, érdemes még néhány szempontot figyelembe venni, például, hogy férfinak vagy nőnek szánjuk, milyen alkalomra készíttetjük a csokrot, milyen évszak van; mik az általunk látogatott virágüzlet legfrissebb virágai, és természetesen, hogy az ajándékozottnak mi a kedvenc virága.

Nemcsak a virágok színeivel lehet üzenni, maguk a virágok is külön jelentéssel bírnak: a liliom például a kacér nő virága, a vörös rózsa a szerelemé, a fehér rózsa pedig az ártatlanságot, nagyrabecsülést, titoktartást, csendet jelenti. A rózsaszín rózsával kecsességet sugallunk, a sárga rózsával örömöt és vidámságot fejezünk ki. A szegfű a komoly szerelem és a szeszélyesség virága, a tulipán a lángoló érzelmeké és a nőiességé, az orchidea a műveltségé, a kála a szépségé.

A virág átadásánál figyelni kell, hogy bal kézzel adjuk, hogy jobb kezünkkel tudjunk köszönni, kezet fogni. Egy szál virág ajándékozásánál arra kell figyelni, hogy hosszú szárút adjunk. Pályaudvarra nem illik hatalmas csokorral érkezni, hiszen az ajándékozottnak ezzel inkább csak macerát okozunk.
Férfiaknak is lehet virágot ajándékozni, nekik fehér, zöld vagy barnás árnyalatú virágot szoktak adni.

Egy kis érdekesség:

A virágnyelv a 17. századi Konstantinápolyban alakult ki. A törökök kialakítottak egy speciális virágnyelvet, amellyel bármilyen üzenetet képesek voltak tolmácsolni bárkinek, csupán egy csokor virágra volt szükségük hozzá. Ezekben a csokroknak minden egyes kis elemnek külön jelentése volt. Államfők, politikusok és kémek is használták, hogy titkos üzeneteiket tolmácsolják.

A 18. századtól kezdve már titkos szerelmi üzenetek átadására is használták a virágcsokrokat. Erre azért volt szükség, mert akkoriban a lányokat szüleik szigorúan őrizték, tehát, ha egy férfinak megtetszett egy hajadon, nem volt egyszerű dolga érzelmei közvetítésével. Virágokkal azonban cselesen választottjuk tudtára adhatták érzelmeiket.

Az első virágnyelvi szótár 1818-ban készült el, és több mint 800 növény jelentését tartalmazta.