Thaiföld szuperélelmiszerei: ezeket fogyasztva garantáltan elkerülnek a népbetegségek

A thai emberek barátságos és nyitott természetének köszönhetően egy pillanatig sem kell magunkat feszélyezve érezni, ha betévedünk egy helyi étterembe, mert a személyzet olyan gondossággal törődik minden vendégével, mintha közeli hozzátartozója volna. Egy pohár víz kitöltésével sem kellett foglalkoznom a kint tartózkodásom alatt, mert mindig ott termett valaki, hogy gondoskodjon a szomjúságom oltásáról, illetve arról, hogy olyan fogásokat ehessek, amelyekre igazán vágyom.

Tisztelettel és alázattal minden élőlénnyel szemben

Thaiföldön figyelemmel kísérik az élelmiszer útját az első pillanattól az utolsóig. A helyiek maguk ültetik, gondozzák, majd aratják le a különféle növényeket, és a feldolgozás folyamatát is ők végzik. (Kivétel például a kókuszdió, mert az természetes úton terem, és a begyűjtést majmokkal végeztetik). Európai szemmel nagyon tanulságos és szokatlan, hogy az ottaniak életében teljesen magától értetődő minden élőlény tisztelete - legyen az egy banánfa, egy kutya vagy éppenséggel egy ember. Ez meglátszik azon, ahogy az emberekkel és az állatokkal is bánnak, illetve, ahogy az alapanyagokat kezelik, mert szinte minden összetevőnek van haszna, semmit sem dobnak ki szívesen.

A kókuszdiót például levesek, főételek és desszertek készítéséhez is használják, a kókuszolaj pedig nemcsak a gasztronómiában, hanem a szépségiparban is visszaköszön. Tökéletes a bőr- és hajápolásra: a thai nők előszeretettel alkalmazzák, ami meg is látszik csillogó hajukon és ránctalan bőrükön. De nemcsak a kókuszdió húsát használják fel, hanem a héját is, amelyből például edényeket és lámpabúrákat készítenek.

A kókusz Thaiföld egyik szuperélelmiszere

Nemcsak széleskörű a felhasználási területe, hanem egészségügyi szempontból is hasznos. A kókuszolaj/ kókuszzsír növeli a HDL-koleszterin mennyiségét a szervezetben, amelyet a köznyelvben "jó koleszterinként" tartanak számon. A különféle koleszterin-betegségek előidézője az LDL-koleszterin, azaz a "rossz koleszterin". Ha ez nagy mennyiségben van jelen valaki szervezetében - és alacsony a HDL-koleszterin szintje -, akkor az illető nagy eséllyel fog érelmeszesedéssel, illetve emiatt kialakuló egyéb betegségekkel küzdeni. Míg az LDL-koleszterin a vérben feldúsulva az erek falában rakódik le, addig a HDL-koleszterin zsírcseppecskékben a már lerakódott koleszterin szállítódik vissza az érfalból a májba, ahol lebontódik. A kókusz ráadásul antioxidánsokban is gazdag, vagyis hozzájárul a különféle rákos megbetegedések elkerüléséhez is.

"Fontos tudni, hogy a fent említett értékes vegyületek csak akkor kinyerhetők, ha a kókuszt megfelelő eljárással és megfelelő hőmérsékleten dolgozzuk fel" - mondta el a Life.hu kérdésére Santi Wongsawat, Ko Samui egyik híres éttermének tulajdonosa, tréner séfe. A szakember egy főzőtanfolyamon mutatta meg nekünk, hogyan készül a kókusztej, és nemcsak megmutatta, hanem mi résztvevők is próbára tehettük magunkat.

Első lépés

A félbevágott kókuszdió belsejét egy speciális eszközzel lehet kivájni, ami leginkább egy sámlira rögzített sarkantyúra hasonlít. Erre a hosszított kis sámlira leülhetünk, a kókuszt pedig a sámli végén található, kör alakú pengével kell kihámozni a héjából. A helyiek gyakorlatilag csukott szemmel, álmukból felkeltve is gépies gyorsasággal végzik ezt a folyamatot, de egy rutintalan európai ember - mint például én -, szó szerint elvérezhet munka közben, ha nem bánik óvatosan a pengével. Szokatlan és idegen mozdulatokat kell ismételni, ami a helyieknek izommemóriából jön, mások viszont csak 100%-os koncentrációval tudják utánozni. Ebből kiindulva olyan lassan csináltam mindent, hogy 5x-ös gyorsításban is igen sokáig tartott megnézni az erről készült videót. Lehet, szólnom kellett volna, hogy balkezes vagyok, de ez már csak később jutott eszembe. :)

Második lépés

A kihámozott kókusztörmeléket beleöntjük egy lábosnyi kézmeleg vízbe, majd a markunkba vesszük az ázott kókuszreszeléket, és erősen összeszorítva kinyomkodjuk belőle a nedvességet. Ez a mozdulatsor arra emlékeztet, mintha tésztát gyúrnánk a víz alatt, és ezt addig kell ismételgetni, amíg a víz opálos, fehéres árnyalatúvá nem válik.

Harmadik lépés

Ezt követően egy sűrű tésztaszűrőn átöntjük a folyadékot, majd még egyszer utoljára kinyomkodjuk a kókuszból a levet.

"Ezzel az eljárással nem roncsoljuk a kókuszban található fontos, értékes anyagokat, vagyis az így kinyert kókusztej jó minőségű marad, ami főzés és egészségmegőrzés szempontjából is elengedhetetlen" - folytatta a Phensiri étterem tulajdonosa.

Nem a kókusz az egyetlen olyan élelmiszer Thaiföldön, amely hozzájárul az ottani emberek hosszan tartó és egészséges életéhez. Jelentős előnyük más országokkal szemben, hogy alig - vagy egyáltalán nem - használnak konyhasót az ételek ízesítéséhez, emiatt pedig sokkal kevesebb hipertóniás (magas vérnyomással küzdő) ember van a társadalomban. A magas vérnyomás a genetikai hajlam mellett az élelmiszereken keresztül bevitt nátriummal van összefüggésben, ám míg az előbbi nem befolyásolható életmódváltással, a nátriumérzékenység elkerülése igen. Nátriumérzékenységről akkor beszélünk, ha a bevitt konyhasó felgyülemlik az ember szervezetében, nem ürül ki a veséken keresztül, helyette vizet köt meg a sejtek közötti térben, és a kis erekben összehúzódásokat okoz, folyamatosan nyomás alatt tartva azokat. Érdemes tehát odafigyelni arra, hogy változatosan, és lehetőleg ne túl sósan táplálkozzunk.

Tradicionális thai fogásokForrás: Tóth Fruzsinahttp://she.life.hu/stilusszunet/galeria/20220317-tradicionalis-thai-fogasok-fotok.htmlmiddleon20161512

Európában kevésbé divatos, Ázsiában viszont évezredekre visszanyúló hagyománya van a hal fermentálásának (erjesztésének). Thaiföldön is előszeretettel készítenek ilyen eljárással halszószt, amit konyhasó helyett használnak, és nemcsak tengeri fogások fűszerezéséhez: a halszósznak ugyanis nincs halíze. Az ilyen módon történő fűszerezés egészségügyi szempontból sokkal barátságosabb, és valóban nem zavaró még azoknak sem, akik nem szeretik a halat.

További vérnyomáscsökkentő élelmiszerük a citromfű, ami természetes formájában egy újhagymára hasonlít, és ugyanúgy megtalálható koktélokban, mint a házi curry-ben, vagy a kozmetikai termékekben is.

Santi Wongsawat megtanította nekünk, hogyan kell elkészíteni Thaiföld egyik tradicionális levesét, amely a Khanom Chin Nam ya nevet viseli.

Recept

• citromfű
• galangal (sziámi gyömbér)
• fokhagyma
• kaffir-lime héj
• szárított vörös chili
• ujjgyökér
• garnélarák paszta

Thaiföldön sokkal több curry típus létezik, mint hazánkban, nem csak abban merül ki a curry sajátossága, hogy citromsárga. Létezik piros, sárga, zöld, massaman, panangam és gangsom curry is, amelyek színben és ízben is eltérnek egymástól. A Khanom Chin Nam ya leveshez is szükség lesz curryre, amit a főzőtanfolyamon mi is elkészítettünk.

Első lépés: a fentebb felsorolt összetevőket apróra vágjuk, majd egy mozsárban finomra őröljük. Érdemes menet közben kóstolgatni, hogy a saját ízlésünknek megfelelő legyen az ízvilág.

Második lépés: rákot vagy tengeri halat grillezünk, a húsát pedig apró darabokra szedve egy tálba tesszük.

Harmadik lépés: a frissen elkészült curryt és a halat/rákot összekeverjük, majd a mozsárban pépes állagúra aprítjuk.

Negyedik lépés: a frissen elkészült kókusztejet feltesszük egy lábosban forrni, belekeverjük a halas curryt, majd közepes lángon forralni kezdjük, folyamatos kevergetés mellett. Amikor felforrt, kisebb lángra vesszük, és még további 5 percig főzzük. Az elkészült levest üvegtésztával tálaljuk.

A cikk megjelenését a Tourism Authority of Thailand támogatta.