Előfordulhat, hogy egyes, idősebb növényekkel elsőre kudarcot vallunk és nem eresztenek gyökeret, de ne adjuk fel, próbálkozzunk újra. Lássuk, miket érdemes megmenteni a kukától, melyek azok a hulladékok, melyeket érdemes gyökereztetni!
Kezdésként hajtassunk valamilyen hagymafélét, ugyanis ezek azok, melyeknek a maradékai szinte biztosan gyökeret eresztenek. Előfordulhat, hogy a boltokban kapható egy-egy öregebb példány megmakacsolja magát, de még a kezdő kertészpalánták is sikert érhetnek el az új- vagy a póréhagymával. Előbbit ráadásul csokorban árulják, így rögtön több darabbal is kísérletezhetünk.
A hajtatáshoz a növény legalsó részére lesz szükségünk, pontosabban az aljától számítva egy 8-12 centiméteres darabra. Ezeket a hagymaszárakat helyezzük egy pohár vízbe és tegyük napos, meleg helyre. Arra figyeljünk, hogy a szárak teteje ne kerüljön víz alá, legyenek tehát nekitámasztva a pohár oldalának. Nem kell sok víz a hajtatáshoz, elég három-négy centi magasan megtölteni a poharat és pár naponta lecserélni friss vízre.
Egy-két hét után már láthatóak lesznek az új gyökerek, emellett a hagymaszár felső része is nőni kezd, sötétzöld hajtásként terem "újra" a növény. Két hét után már sor kerülhet a földbe ültetésre, ahol a tápanyagban dús talajban tovább fejlődhet és nőhet a hagyma, amely a kukában landolt volna.
Ha gyökereztetésről van szó, talán csak keveseknek jut eszébe a csodazöldségként is emlegetett cékla, ám ezt a növényt is életben lehet tartani egy kis odafigyeléssel. A hajtatáshoz a növény tetejére lesz szükségünk, ugyanis ebből bújnak majd elő az új hajtások, a vörös-zöld színben pompázó, ízletes levelek.
Az eljárás hasonló a hagymánál alkalmazotthoz, ugyanis a fel nem használt és el nem fogyasztott részt, jelen esetben a zöldség tetejét fogjuk megmenteni. Ehhez olyan növényre van szükségünk, amelynek meghagyták a leveleit, vagy egy részét a szárnak. Érdemes felkutatni a diszkontláncokat vagy a kis piacokat egy ilyen, a videóban is látható példányért.
Ha megvan a megfelelő cékla, "skalpoljuk meg" a növényt, és tegyük egy tálka vízbe a levágott darabot, de ügyeljünk rá, hogy ne lepje el teljesen a víz.
Választhatjuk azt a módszert is, hogy egy benedvesített papír törlőkendőre helyezzük a "skalpot", ez esetben naponta ellenőrizzük, hogy eléggé nedves-e a "talaj". A "skalp" várhatóan egy-két héten belül látható növekedésnek indul és hozni fogja az újabb leveleket, melyek ehetőek és remekül feldobják a salátát, de akár szobanövényként kezelve is a lakás dísze lehet a piros-zöld növény.
Ne ezzel kezdjük a hulladékmentéssel egybekötött lakászöldítést. Az avokádó gyökereztetése és hajtatása ugyanis kényes, sőt macerás, és lehet, hogy az első egy-két alkalommal nem is járunk sikerrel. Érdemes megnézni több videót is arról, hogyan kell bánni a maggal, amelyből aztán az új növény kifejlődik.
Az első lépés, hogy vásároljunk egy avokádót, majd óvatosan távolítsuk el a magját. A főzős videókban mindezt úgy teszik, hogy belevágják a kést, elfordítják és kihúzzák a magot, ám most ne ezt az utat kövessük. Az újratermesztés esetén igyekezzünk sértetlenül hagyni a magot. A következő lépésben mossuk le róla az avokádó húsának maradékát és távolítsuk el a barna, vékony kérget.
Ezután nedvesítsünk be egy-két kocka papír törlőkendőt, csavarjuk a megpucolt mag köré, és helyezzük az egészet egy műanyag zacskóba és zárjuk le vagy kössük be a nyílást. Ezzel biztosítjuk a megfelelő páratartalmat. Ezután a zacskót helyezzük egy száraz, hűvös helyre. A mag egy-két, esetleg négy hét alatt gyökeret ereszt, melyet majd vízbe kell lógatnunk.
Ha nincs olyan vázánk, poharunk vagy üvegedényünk, melynek a szája kisebb lenne, mint a mag, akkor szúrjunk fogpiszkálókat a mag oldalába három-négy helyen, hogy a mag majd erre támaszkodva megálljon az edény peremén. Ehelyett választhatjuk azt a megoldást is, mely a fenti videóban látható 4:11-nél, hogy egy kis "papírkosárkában" ül a növény. Fontos, hogy a magot ne érje víz, csakis a gyökeret. A mag hetek alatt hosszabb gyökeret ereszt és beindul a levélhajtás is.
Akkor jön el az ideje a földbe ültetésnek, amikor a növény már nem nő tovább, vagy látványosan lelassul a terebélyesedése. Ahhoz, hogy fánk legyen, esetleg termést is hozzon a növény, több évre és a magyarnál melegebb klímára lenne szükség, ám az avokádófa dísznövényként is szép éke a lakásnak.
Jótékony (kissé vízhajtó) hatása miatt közkedvelt csemege a szárzeller. Nemcsak mártogatós mellé, hanem magában ropogtatva is finom, nem beszélve arról, hogy a klasszikus bolognai ragu egyik elengedhetetlen eleme. A szárzeller alját felhasználhatjuk levesekben, ugyanis bővelkedik ízanyagban, viszont elfogyasztani ritkán szoktuk.
A kidobandó részből viszont újrahajtathatjuk a növényt, méghozzá elég jó sikerrel. Ehhez nem kell mást tenni, mint 6-8 centire a végétől levágni a szárzeller alját és beleültetni egy-két centi vízbe. Minden esetben használjunk üvegedényt (poharat, befőttesüveget vagy vázát, ugyanis arra van szükség, hogy minél több fény érje a növényt), amit helyezzünk világos helyre.
A szárzeller egy-két napon belül új hajtást hoz és megjelennek az apró levelek. Az ültetésig várjuk meg, amíg kibújnak a gyökerek. A szárzeller levelét felhasználhatjuk levesekben vagy salátákhoz is.
Biztosan többen is elgondolkodtak már azon, milyen kár, hogy ki kell dobni az ananászok mutatós, leveles koronáját. A válasz: nem kell! A szaknyelvben a növény üstökének nevezett részt ugyanis felhasználhatjuk a hajtatás során és kis odafigyeléssel, és kis szerencsével új dísznövénnyel gazdagodhat az otthonunk.
Vegyünk a boltban egy ananászt, majd vágjuk le úgy a tetejét, hogy a levelek alatt hagyjunk egy-két centit a gyümölcsből. Fejtsük le róla a húst, majd távolítsuk el az ananász üstökének legalsó leveleit. Nagyjából 5-6 centi hosszú "törzset" kell kapjunk, amelyet majd bele tudunk lógatni a vízbe. Válasszunk egy üvegedényt, és töltsük meg annyi vízzel. hogy ellepje a "törzset", de a leveleket már ne érje. A vizet érdemes két-három naponta lecserélni, vagy pótolni, ami elpárolgott.
Ne essünk kétségbe, ha egy-két hét alatt semmi sem történik, és nem jelennek meg a gyökerek. Várjunk még egy kicsit, ugyanis akár egy hónapra is szüksége lehet az üstöknek arra, hogy gyökeret eresszen.
Ha megjelentek a gyökerek, akkor jöhet az ültetés. Erre a célra a homok és föld keverékéből álló talaj a megfelelő. Ahhoz, hogy az ananász meggyökeresedjen, világos és meleg helyre, valamint párás környezetre van szükség – olvasható a CityGreen cikkében. A párás környezet szimulálására húzzunk egy zacskót a cserépbe ültetett ananászüstökre, de időnként szellőztessük meg a növényt.
Ideális esetben újabb egy-másfél hónap után az ananász meggyökeresedik. Ha ez megtörtént, leszedhetjük a zacskót, majd ugyanúgy kell gondoznunk, mint egy kifejlett növényt – írja a portál.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.