4 dolog, ami miatt soha nem kellene szégyellned magad

A pszichológusok egyetértenek abban, hogy a szégyenérzet kell ahhoz, hogy a társadalmi szabályokat képesek legyünk elsajátítani, mire felnövünk. Ez a feszengő, kellemetlen érzés tart minket vissza attól, hogy társadalmilag elítélendő magatartást tanúsítsunk. De ha túl gyakran „suttog" a fülünkbe a szégyen, az könnyen megbéníthatja sikereinket, kapcsolatainkat és a lelkünket, ami nagy mértékben akadályozhatja boldogságunkat. A Bors összeszedte, mi miatt nem lenne szabad rosszul éreznünk magunkat!

1. Ha nemet mondunk valamire

Általában alázatos embernek nevelnek minket, így gyakran felnőttként is kötelességünknek érezzük, hogy segítőkészek legyünk. De ha megtanulunk nemet mondani, meghúzzuk a határainkat, sokkal boldogabbak leszünk, és ettől környezetünk is jól fogja érezni magát.

2. Amikor szükségünk van „én-időre"

Gyakran hajlamosak vagyunk lebecsülni az én-idő fontosságát, sőt akár még bűntudatot is érzünk, amiért vágyunk néha a magányra, hogy időnként kilépjünk a mókuskerékből, és távol mindenkitől, nyugodt körülmények között kizárjuk a külvilágot. Pedig, ha sikerül kiszakadnunk kicsit feladataink tengeréből, kevesebb stressz, és egy kiegyensúlyozott, harmonikus élet lesz a jutalmunk.

3. Az anyagi helyzetünk miatt

Sajnos, nem minden munkával lehet annyit keresni, amennyiből valóra válthatjuk legszebb álmainkat. Viszont minden munka értékes, így soha nem szabad szégyenkeznünk, ha mi kevésbé „elegáns" beosztásban vagyunk, mint az ismerőseink. Ugyanez azonban fordítva is igaz, akkor sem kell rosszul éreznünk magunkat, ha jobban megy a környezetünknél. Ilyenkor persze jó ötlet, ha a lehetőségeinkhez mérten segítünk másokon – de ebben se a szégyen vezéreljen bennünket.

4. A súlyunk és a testalkatunk miatt

A közösségi média korában szinte elkerülhetetlen, hogy rendszeresen szembetaláljuk magunkat mások életével. De nem lehet mindenki egyformán vékony, sportos, szőke és örökké fiatal. Szerencsére sokféle korú, alkatú és súlyú ember él a Földön, és épp a tökéletlenségeink tesznek mindenkit széppé és szerethetővé. Ezért még véletlenül se pironkodjunk, ha eltérünk az idillinek tartott szépségideáltól. Ha saját értékrendünket követjük, és mindenestől elfogadjuk önmagunkat, megszűnik a szégyenérzet, a szorongás a testünkkel kapcsolatban is.

Barátkozzunk össze a bennünk lévő szégyennel:

• Fogadjuk el, hogy a szégyen egy természetes érzés
• Beszéljünk róla: ne legyen a szégyenérzet szégyellnivaló
• Merjünk hibázni, senki sem tökéletes
• Soha ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz
• Legyünk kedvesek magunkkal, szeressük magunkat
• Ne ragasszunk magunkra „szégyen-pecsétet": „Csúnya vagy!", „Úgysem tudod megcsinálni!"
• Bánjunk úgy önmagunkkal, ahogy másokkal is, és soha ne bántsuk magunkat