Anyu, miért birkóztatok apuval?

– Melyik az ideális életkor, amikor a szülő beszélhet a gyerekkel a szexualitásról?

– Alapvetően nincs meghatározott életkor, hiszen ideális esetben a szülő folyamatosan, napi szinten válaszol a gyermeke kérdéseire, így a szexuális felvilágosítás is ennek a napi rutinnak a része.

Az ideális helyzet az, ha a gyermek bármire rá mer kérdezni, a szülő pedig válaszol, akár becéző, kedves kifejezéseket is megalkothatnak együtt ebben a témában.

– A gyermek szexuális felvilágosításakor melyik a jobb taktika? Ha tudományos részletességgel magyarázza el a szülő a dolgokat, vagy ha mesét sző köré?

– Egyik sem. Sem a tudományos részletesség, sem a mese a gólyáról nem kifizetődő. A meseszövéssel a szülő csak a saját zavarát leplezi, és egyben elodázza a választ. Korunkban a gyerekek könnyen szembesülhetnek – akár óvodában, iskolában, akár baráti társaságban – félelmet keltő, helytelen félinformációval a szexualitással kapcsolatban, és ettől traumatizálódhatnak. Attól kezdve, hogy a gyermek valamilyen intézménybe kerül, egyre nagyobb befolyással lesz rá a kortárs közeg, és egyre nagyobb valószínűséggel lesz kitéve annak, hogy téves vagy obszcén információkat kapjon a szexről.

A szülő nem tehet mást, mint hogy folyamatosan kérdezgeti a gyereket, mi történt aznap az oviban vagy a suliban, és ha felmerül bármilyen félreértés, akkor a saját szavaival, érthetően, nyíltan kommunikál vele.

– Okozhat-e traumát a gyerekben, ha véletlenül rányit a szüleire, miközben azok házaséletet élnek, vagy esetleg meghallja, amikor szeretkeznek?

– Trauma akkor lehet, ha a szülő nem megfelelően kommunikál vele ilyenkor. Például, ha az éjszaka közepén benyit a szülei szobájába, ahol apu éppen anyuval „birkózik", és apu zavarában rákiált és visszazavarja a szobájába – nos, ez traumát okozhat. Lehet, hogy a gyerek valójában észre sem vette, fel sem fogta, mi történik. Esetleg csak rosszat álmodott, és szerette volna, ha a szülei megnyugtatják.

Az a legfontosabb, hogy ilyenkor tudatosak maradjunk, ne szégyelljük a saját szexualitásunkat, hanem az élet velejárójaként beszéljünk a témáról, ha szükséges.

– Mi a helyes szülői reakció abban az esetben, ha a gyerek az interneten pornográf tartalommal találkozik?

– Eleve nem lenne szabad egy gyereket magára hagyni, amikor bármilyen okos eszközt használ. De léteznek különböző applikációk is, amelyek megakadályozzák, hogy a gyerek pornográf tartalomra akadjon. Ha mégis beüt a baj, méghozzá úgy, hogy véletlenül derül ki, például a keresési előzményekből, akkor szülőként kötelesek vagyunk direkt rákérdezni.

Mielőtt bármit is mondunk neki, sokat segít, ha felidézzük magunkban, mi milyenek voltunk ebben a korban, milyen felvilágosítást kaptunk, találkoztunk-e pornográf tartalommal, és ha igen, az hogyan hatott ránk. Ha ezen információk, érzések felidézése megtörtént, átgondoltuk, mit szeretnénk mondani, akkor beszélhetünk a gyerekkel erről. Ha mi nyíltságot és bizalmat sugárzunk felé, ő is megnyugodhat a tudattól, hogy ezekről bármikor beszélhet velünk, és semmiért sem kell szégyenkeznie. Az is sokat segíthet, ha több olyan családi ismerőst, barátot megnevezünk, akikhez bizalommal tud fordulni.