A szentté avatástól az államalapítás ünnepéig - augusztus 20. a történelem tükrében

1083. augusztus 20. A nap, amikor I. Árpád-házi Istvánt, államalapító királyunkat Imre herceggel és Gellért püspökkel együtt az egyház szentté avatta. Ez volt a kezdet, s bár a történelem során ez a dátum újabb és újabb apropót kapott, ettől a naptól kezdve ünnepnap a magyarok életében.

A dátum jelentősége

45 évvel szentté avatása előtt, 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén hunyt el I. István királyunk, aki a legenda szerint azért könyörgött Istenhez, hogy azon a napon érkezzen érte a halál, s halálos ágyán fel is ajánlotta Magyarországot Máriának.

A középkori Szűz Mária-kultusz és Szent István ünnepe évszázadokon át összefonódott. I. Nagy Lajos király uralkodásától augusztus 20. egyházi ünnep lett Magyarországon, s csupán a török megszállás idején hagyott kissé alább a jelentősége.

1686-ban IX. Ince pápa elrendelte Szent István király tiszteletét. Az ünnepet a Katolikus Egyház István halálához képest egy nappal későbbre, augusztus 16-ára tette, annak érdekében, hogy ne essen egy napra Szűz Mária ünnepével, ám hazánkban továbbra is 20-án tartották meg.

Amikor 1771-ben XIV. Benedek pápa több más ünnepel együtt törölte az egyházi naptárból, Mária Terézia nemzeti ünneppé tette a jeles dátumot és Dalmáciából Budára hozatta a Szent Jobbot, melyet onnantól minden év augusztus 20-án körmenetben, ereklyeként hordoztak végig a városon. Mondhatjuk, hogy a Szent István-nap alapítója Mária Terézia volt.

Betiltották, majd többször változó jelentéssel, de megmaradt nemzeti ünnepnek

Az 1848-49-es szabadságharc leverése után az ünnepet betiltották, mondván, István királyunk a független magyar állam jelképe, így az akkori politikai körülmények között nem volt kívánatos. 1860-ban ismét ünnepelhettek a magyarok, de igazi fényét az 1867-es kiegyezés után kapta vissza.

1891-ben I. Ferenc József magyar király az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá és állami ünneppé nyílvánította augusztus 20-át, 1895-től ezen a napon a belügyminiszter rendeletére a középületeket nemzeti lobogóval díszítették fel.

A trianoni döntés után jelentősebbé vált nemzeti jellege, hiszen a nemzet egy része az államon kívülre került. Ekkora vált augusztus 20-a a magyarság összetartozásának napjává. Az első tűzijátékra 1927-ben, Budapesten került sor.

Nemzeti jelleggel 1945-ig ünnepelhették a magyarok, majd 1945-47 között már csak egyházi tartalommal vonulhattak fel augusztus 20-án. A Szent Jobb, melyet a nyilasok Ausztriába vittek, 1945. augusztus 18-án került vissza hazánkba. Az utolsó egyházi jellegű felvonulás 1947-ben volt, Mindszenty József hercegprímás vezetésével.

A népköztársaságban a dolgozó parasztság és az új kenyér ünnepe lett belőle

A Rákosi-rendszer megszüntette augusztus 20. minden vallási és nemzeti tartalmát és betiltotta az ilyen jellegű jelképeit, egyúttal - mivel teljesen nem tartották célszerűnek kiiktatni, először az új kenyér ünnepének nevezték el. Ezután - hogy legyen apropója -, 1949-ben a jeles dátumra időzítették az akkori új alkotmány hatályba lépését, ezzel a szocialista államalapítás ünnepévé téve augusztus 20-át, melyet 1950-ben a népköztársaság ünnepévé emelték, és amit 1949 és 1989 között az alkotmány napjaként tartottak nyilván.

A rendszerváltozás adta vissza a régi fényét

A Szent Jobb körmenetet 1989-től rendezik meg újra, ám Szent István napját nemzeti ünneppé az 1991-ben megválasztott első szabad országgyűlés nyilvánította, még abban az évben, ezzel visszaadva a szocializmus előtti rangját, tartalmát és dicsfényét.