Elhagyatott szellemvárosok, ahol ma is virágzik a katasztrófaturizmus

Nem egy város van a világon, ahol egykoron boldog gyerekek rohangáltak, szerelmespárok bújtak össze, híres emberek sétálgattak, míg egyszer csak pillanatok alatt megváltozott minden, az idilli állapotot menekülés vagy halál váltotta fel. Most összegyűjtöttünk öt szellemvárost, ahol évek óta nem él senki, a turisták azonban előszeretettel látogatnak el ezekre a tragikus helyszínekre.

A statisztikák szerint minden idők leglátogatottabb szellemvárosa nem más, mint a világörökség részét képező Pompeii. Évente látogatók milliói látogatnak el a Nápolytól nem messze található városhoz, melyet a Vezúv pusztított el i.sz. 79-ben.

A szellemvárosban annak is tanúi lehetünk, hogyan temette be és konzerválta a hamu egy menekülő család tagjainak testét. Egyszerre megrázó és lélegzetelállító felfedezni Pompeii-t, miközben a Vezúv gyönyörű hátteret biztosít.

1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor a csernobili atomerőmű negyedik reaktorában az üzemanyagrudak olvadni kezdtek, a gőznyomás emelkedése robbanáshoz vezetett, s radioaktív hulladék került a légkörbe Pripjaty városa felett, melyet az atomerőműben dolgozó tudósok, dolgozók és családjaik számára építtettek.

leginkább azok, akik közvetlenül az erőműben dolgoztak vagy a mentésben vettek részt. A lakosok három hónap múlva visszatérhettek, hogy magukkal vihessék megmaradt holmijukat, majd a szovjet hatóság lezárta a területet. Ma is minden úgy áll, ahogy otthagyták, bár az épületeken már nyomot hagyott az idő vasfoga. Pripjaty és a csernobili terület a katasztrófaturisták egyik kedvelt helyszíne lett, engedéllyel látogatható, de a biztonsági korlátozásokat be kell tartani, a helyszín ugyanis továbbra is radioaktív.

Manapság Hasima omladozó és elhagyatott épületek üres labirintusa, pedig egykoron a világ legsűrűbben lakott települése volt. A csatahajó formájú szigetre 1887-ben kezdtek munkásokat telepíteni, hogy tengeralatti szénbányászatot folytassanak. 1890-ben megvásárolta a japán Mitsubishi cég a szigetet, melynek bizonyos időszakokban ötezernél is több lakosa volt, ami azt jelenti, hogy hektáronként 835 lakos élt egymás hegyén-hátán. A szigeten teljes infrastruktúra épült ki, volt itt óvoda, mozi, szálloda és kórház is. A második világháborúban a munkások nagy részét kínai és koreai vendégmunkások helyettesítették,

1974-ben végül bezárták a bányákat, az emberek pedig pár hónap alatt elhagyták a szigetet. Sokáig tilos volt a belépés, majd Nagaszaki városa felismerte a katasztrófaturizmusban rejlő potenciált és azóta van arra lehetőség arra, hogy körbehajózzuk a szigetet illetve 220 méter hosszú szakaszon még látogatható is.

Az 1970-es évek elején virágzott Varosha városának turizmusa, makulátlan strandjai és magas színvonalú tengerparti szállodái olyan sztárokat vonzott, mint Brigitte Bardot, Richard Burton vagy Elisabeth Taylor.

Bíztak abban, hogy a harcok végeztével visszatérhetnek, a város azonban egy szögesdróttal elzárt, szigorúan őrzött katonai területté vált. Az épületeket kifosztották és az egykori virágzó elit nyaralóhelyből egy omladozó szellemváros lett. 46 év után, 2020. október 8-án Varosha strandja újra megnyílt a nagyközönség előtt, s a város hamarosan a katasztrófaturisták egyik kedvelt célpontja lett.

1944. június 10-én a második világháború egyik legborzalmasabb mészárlása történt meg a francia kis faluban. A német hadsereg egyik egysége lemészárolta a falu lakosságát, hogy példát statuáljon és elvegye a partizánok kedvét a szabotázsakcióktól.

mindössze heten maradtak életben a falu lakossága közül. A háború befejeztével a francia elnök elrendelte, hogy hagyják érintetlenül a kifosztott és leégett falu romjait a náci kegyetlenség bizonyítékaként.