Minden, amit a középsőgyerek-szindrómáról tudni érdemes

Mi az a középsőgyerek-szindróma?

Szakemberek szerint a születési sorrend valóban képes befolyásolni az ember személyiségét. Középső gyermeknek lenni nem könnyű feladat,  ugyanis a másodikként érkező gyerek már nem határozza meg alapvetően a szülei mindennapjait. Nem forgatja fel fenekestől a világukat, kellő rutinnal tudják már kezelni a felmerülő problémákat - éppen ezért kicsivel kevesebb lelkesedő figyelem éri őt. 

 A szülők szeretetteljes élménybeszámolói a középső után következő kicsiről pedig szintén gyakran okoznak fájdalmat a középsőnek, mert olyan könnyedén tudják lesöpörni az asztalról azt, amit a második - középső - produkált. A képlet pedig egyszerű számára: a nagynak különleges viszonya van - elsőszülött jogán - a felnőtteknél, a kicsi meg a kicsi, aki elbájolja a környezetét.

Az első jelek

Több módon is jelentkezhetnek a középső csemete "elhanyagolásának" következményei. Az első eset a legoptimálisabb a szülő számára. Ilyenkor a középső gyerek látszólag elfogadja a helyzetet, az adott szituációkban csendesen háttérbe vonul, nem hívja fel magára a figyelmet, és nem is áll titokban bosszút a többieken. A magára erőltetett csendben azért fáj neki a középső hely, és ha szavakkal nem is jelez, a szervezet azért előbb-utóbb üzen: pszichoszomatikus tünetek egész sorát produkálhatja a középső gyerek, amelyek egyszerű oka nem más, mint születési sorrendből fakadó létezése, a családban elfoglalt helye a szülői szeretet peremvidékén.

Egy másik variáció a szindrómára, amikor a gyereknek esze ágában sincs belenyugodni a helyzetbe és ki szeretné követelni az őt - egyébként jogosan megillető - figyelmet. Ebben az esetben vagy hihetetlen szorgalommal és tudatossággal értékeket tesz le a család asztalára, eszeveszett módon tanul és teljesít, esetleg sportokba menekül, és ott szerez dicsőséget, vagy éppen ellenkezőleg, örökké rosszul teljesít, mindig baj van vele, mert ha más módon nem, hát a bajokon keresztül szeretné magára irányítani a szülők tekintetét. Ezt a - számára egyébként ezer sebet okozó és nagyon méltatlan, fájdalmas játszmát - éveken át, tulajdonképpen egész gyerekkorában képes végigvinni. Még akkor is, ha azt látja, ettől senki sem boldog, és ő maga is szenved a konfliktusok és szülei és a környezet lesújtó véleménye miatt, képtelen más módszerhez nyúlni, pedig nem akar ő semmi mást, csak azt, hogy a szülei szeressék.

Ez a magatartás kamaszkorban egészen a devianciáig sodorhatja a középső gyereket. Felnőttkorba érve pedig rendszerint extrém sportot választanak maguknak, olyat, ami valóban hajmeresztő. Ennek hátterében is igen gyakran áll a szándék, a vágy a szülői figyelem kicsikarására, és ennek egyik módja az aggódás kikényszerítése.

Mit tehet a szülő?

A szülő legfontosabb feladata, hogy időben, már az elején elcsípje a problémát, és rábírja a középső gyereket, hogy merjen érzéseiről, félelmeiről beszélni, így a gyermek nem zárkózik magába, és nem keres vad, veszélyes utakat az önmegvalósítás területén. A középsőgyerek-szindróma esetén érdemes segítségül hívni a népmeséket is, annak ellenére, hogy a legtöbb mesében a legkisebb gyerek a legügyesebb, legszerencsésebb. Világosan kiderülhet belőle, hogy a nagyobb gyerek segítsége, tapasztalatai és olykor önfeláldozása nélkül nem boldogulna a legkisebb sem, továbbá segít feldolgozni és elfogadtatni a középső gyermek helyét a családban. Ha azt érzi a gyerek, hogy születési sorrendtől függetlenül értékelik személyiségét, szülei megbecsülik és nagyra tartják - és persze mindezen túl szeretik -, könnyebb lesz a születési sorrend által meghatározott szorítást elviselnie - írja a Parents.com.