Férfias nők, nőies férfiak – kiket ünneplünk nőnapon?

A nők egyre erősebbek, több fronton állják meg a helyüket, ezáltal pedig a férfiak erős jelenlétére már nincs szükségük. A mai nők emancipáltak, kenyérkeresők és játszi könnyedséggel végzik el azokat a feladatokat, amiket néhány évtizede csak a férfiak voltak képesek ellátni.

Míg a múlt században elvárás volt, hogy a férfiak erősek, kemények, esetenként agresszívak legyenek, eltartsák a családjukat, megteremtsék az anyagi biztonságot, a nők pedig a gyereknevelésért és az otthon melegéért voltak felelősek, addig manapság ezek a határvonalak elmosódtak és közös szerepvállalássá alakultak át.

Történelmi kitekintés

A magyar nők az Árpád-kortól egészen a 18. század második feléig teljes értékű emberként voltak jelen a férfiak mellett a társadalomban. Rendelkezhettek saját vagyonnal, megtarthatták lánykori nevüket a házasságkötés után is, örökölhettek, adhattak-vehettek, özvegyként pedig még férjük politikai státuszát is megörökölhették a vagyonnal együtt.

A 18. század második felére azonban a nők megbecsülése eltűnt, gúny tárgyává váltak, színdarabok íródtak arról, hogy az asszonyok pletykásak, veszekednek és rászolgálnak a verésre.

Ebben a században a nők már a családon belül is alárendelt szerepbe kerültek, társadalmi státuszukat tekintve a férjüket kellett követniük. Ha egy nemesi származású nő egy alsóbbrendű férfival házasodott, ő is alsóbbrendűvé vált, ha pedig egy jobbágy lány nemesi származású férfival lépett frigyre, akkor nemesi rangot kapott.

A nők megítélését jól tükrözte az a tény is, hogy már kislány korukban eljegyezhették őket, 12 évesen pedig már házasodhattak is az apjuk által választott kérővel. A korszellem megkövetelte a nők teljes mértékű alkalmazkodását, ezáltal pedig kiszolgáltatottá váltak férjeik, édesapjuk számára.

Míg a 18. század második fele a női elnyomásról szólt, addig a 19. században megjelentek az emancipációs mozgalmak Európában és Magyarországon is. A női mozgalmak eredményeképpen megvitatásra kerültek olyan fontos kérdések is, mint a női hivatás, a férfiakhoz igazított jogok, oktatás-nevelés kérdése vagy éppen a közéletben betöltött szerepkörök.

A nőemancipációs törekvéseket a kutatók az elmúlt évszázadban többféleképpen korszakolták, illetve különféle modelljeit állították már fel a nőmozgalmaknak. Máday Andor (1913) jogász a 20. század elején a hazai feminizmust így korszakolta: az első szakasz az 1780-as évektől 1825-ig tart az első reformtörekvésekkel; a második 1825–1867 között a nők művelődésének, nevelésének a nemzeti ügyhöz kapcsolódása; a harmadik 1868–1896 között Veres Pálné felhívásával kezdődik és a nők egyes egyetemi szakokra való beengedésével végződik.  

A 20. században az emancipációs mozgalmaknak köszönhetően egyre több jogot birtokolhattak a nők, még mindig leginkább a család egészségéért, harmóniájáért felelős szereplőként kezelték őket.  

Míg a 18. és 19. században a nők elnyomásban éltek és korlátozottan vehettek részt a társadalomban, addig a 21. században ennek az ellenkezője látszik. Manapság nagyon terhelt a társadalom, leginkább a női társadalom. Amellett, hogy a legtöbb nő a családi életben is maximálisan részt vesz, gyereket nevel, háztartást vezet, helyt áll karrier fronton is.

Napjainkban

Napjainkban már nem csupán a férfi a kenyérkereső a családban, a nő anyagilag is akkora részt vállal, mint az erősebbik nem tagjai. Ezáltal eltűnni látszik a férfiak családban és a nők életében betöltött nélkülözhetetlen szerepe. Míg a múlt századokban az őserőt jelentette egy férfi, addig ma mellérendelt szerepben szerepel a nő mellett.

Sok férfi nehezen viseli a női egyenjogúságot.  

Mivel a nők egyre erősebbek, egyedül is megállják a helyüket, sőt esetenként ők oldják meg a problémákat, így a férfiak egy része elkényelmesedik, a szerepek pedig átbillenek.  

Manapság egyre több nő veszi át a kenyérkereső szerepét a családban mindamellett, hogy a régi, háztartásbeli szerepeket továbbra is megtartják.

Vajon mennyire egészséges a szerepek eltolódása, mennyire árt vagy használ a mai társadalomban a nők és férfiak változása? Önismereti tanácsadónkkal, Oravec Ritával keressük a válaszokat. 

Valóban felcserélődtek a szerepek?

A felcserélődött szerepeket erősnek érzem, viszont valóban lazábbak a határok a nemi szerepek között. Magyarországon még mindig sokkal klasszikusabbak a szerepek, mint például észak-nyugaton.

Mennyire kell komolyan venni egyáltalán a női és férfi szerepeket?

A lényeg, hogy te jól érzed magad a bőrödben és önazonos legyél. Ha feszültséget érzel, vagy nem tudod megélni a feminin vagy a maszkulin oldaladat, akkor érdemes e mögé nézni.

Mit eredményez a szerepek torzulása, tolódása?

Ez egy nagyon összetett kérdés. Ha tudatosak vagyunk minkét oldalunkra, és a párunk is ilyen, akkor egy jól működő kapcsolatot tudhatunk magunkénak attól függetlenül, hogy a dominánsan feminin tulajdonságokkal rendelkező fő marad otthon a gyerekekkel és vezeti a háztartást, vagy a dominánsan maszkulin tulajdonságokkal rendelkező fő teszi ezt, míg a másik a kenyérkereső. De az is működőképes, amikor minkét fél egyenlően veszi ki a szerepét a munkából, gyereknevelésből és a háztartás vezetéséből is. A szerepleosztás-variációk száma magas, mindaddig amíg partnerség mutatkozik benne, addig rendben van. Akkor van baj, ha az önismeretünk hiányából vagy a párunk partnerségének hiányából olyan szerepbe kényszerülünk, ami nem tesz boldoggá minket.

Fontos, hogy mindkét nem rendelkezzen maszkulin és feminin oldallal is. Klasszikusan férfias, azaz maszkulin tulajdonságnak tekinthetők az erő, határozottság, versenyszellem, dominancia vagy a céltudatosság. Nőies, feminin tulajdonságnak tekinthetők az esztétika iránti érzék, érzékenység, gondoskodás, empátia, együttműködés vagy az érzelmek kifejezésének képessége.

Mindkét oldalunk megélése egyaránt fontos. Egy nőies nő is lehet maszkulin például a munkahelyén lehet domináns, vezető beosztásban, ami mellé határozottság és erő is társul, viszont lehet fontos számára a szép otthon, lehet gondoskodó a családjával és érzékeny is. És egy férfias férfi is rendelkezhet feminin tulajdonságokkal: lehet gondoskodó és empatikus a gyerekeivel, anélkül, hogy megszűnne kitartó, erős és céltudatos sportoló lenni. Mindkét oldalunk kiépítése, megélése és a rugalmas váltás köztük jellemzi az egészséges egyensúlyt. 

Akkor beszélünk a köznyelvben „nőies férfiakról” vagy „férfias nőkről”, amikor ez az arány jelentősen eltolódik, azaz egy nőben inkább a maszkulin tulajdonságok, egy férfiban pedig inkább a feminin tulajdonságok dominálnak. Összehasonlítva a múlt századdal, a változás feltűnő.

A nemi szerepek eltolódásának egyik oka a modern társadalomra jellemző csonka családok. Általában a nő neveli a gyerekeket, azaz az anyának kell egyszerre feminin és maszkulin szerepben is lennie. Gondoljunk bele, hogy egy ilyen anya mellett felnövő lány, milyen képet kap a női mintájáról: arról a határozott, erős, domináns személyről, aki jelen van, megvédi és kiáll érte. Ez lesz a kislány számára a követendő példa és ő is erős maszkulin tulajdonságokkal rendelkező felnőtt nővé válik. Na de mi a helyzet a fiúkkal? Nincs vagy csak részben van férfi minta a képben, jobb híján az anyját mintázza, aki bár szükségszerűen kiépítette magában a maszkulin oldalt, mégiscsak egy nő, azaz érzékeny, babusgató, kozmetikumokat használ és keresztbe tett lábbal ül. A kisfiú számára ez lesz a norma, őt mintázza. Természetesen nem törvényszerűen lesz egy csonka családban felnövekvő lány maszkulinabb és egy fiú femininebb az apával és anyával is rendelkező családokban felcseperedő társaikkal szemben, de sok esetben előfordulhat.

A másik ok, a feminizmus hatása, amely a nők egyenjogúságáért küzd. Az egyenjogúságban pedig az egyik legfontosabb, hogy lehetsz bárki. Vállalhatsz bármilyen munkát, ha az tesz boldoggá. Viszont, ha téged az tesz boldoggá, hogy családanya vagy, akkor lehetsz az is. A konyhában palacsintát sütve is lehetsz feminista, nem kell hozzá három munkahellyel rendelkezned és edzőterembe járnod, hogy megmutasd, elbírsz annyit, mint egy férfi. 

A klienseimmel való munkám során tapasztaltam, hogy bár nagyon jól hangzik, hogy a mai világban (majdnem) mindent szabad, nincsenek a nemi szerepeket előíró szabályok, sokan mégis a klasszikus nemi szerepekben érzik legjobban magukat.

Mindig arra bátorítom a klienseimet, hogy tapasztalják meg mindkét oldalt, építsék ki magukban a maszkulin és a feminin tulajdonságokat is, mert mindkettő kell a teljességhez. Viszont fontos, hogy tudatosak legyünk magunkkal szemben, vizsgáljuk meg, hogy melyik az önazonos részünk és melyik van jelenleg túlsúlyban, kell-e  változtatnunk az arányokon.