Anya anyának farkasa: támogatás helyett miért bántjátok egymást?

Vannak támogató anyacsoportok a közösségi médiában, amelyekhez csatlakozva tényleg segítséghez, támogatáshoz jutat, aki egy-egy kérdésben éppen elakadt, tanácsra van szüksége. Ám még több olyan csoport létezik, amelyben nem érdemes problémákat felvetni, mert csak kritikát, gúnyt, szidalmakat kap az ember. Ezek a csoportok gyönyőrűen leképezik a valóságot, amelyben akárhova mész a gyermekeiddel, mindeni jobban tudja, hogyan kellene nevelned őket. Anyák kritizálnak anyákat, forgatják meg bennük a kést, ha úgy látják, problémái, kérdései vannak, elbizonytalanodott: itt az alkalom, hogy megmutassák, ki a jobb szülő. 

Rengeteg, sőt, szinte minden gyerekekkel kapcsolatos kérdés alkalmas arra, hogy egyik anya megküzdjön a másikkal és bebizonyíthassa, hogy ő jobban neveli és jobban szereti a gyerkőcét, mint a másik a sajátját. A legdrámaibb veszekedések az alábbi témák mentén alakulnak ki. 

Anya csak természetes úton hozhatja világra a gyermekét

Anélkül, hogy tudná az okát, miért természetes (hüvelyi) úton vagy császármetszéssel hozta világra a gyermekét tapos bele csizmával egyik anya a másik lelkébe. Persze, ha orvosilag indokolt volt a császár, akkor oké, bár így sosem fogja megtudni, milyen igazi áldozatot hozni az utódjáért, ahogy akkor sem, ha természetes úton szült, de fájdalomcsillapítással, mert a fájdalmat mindenképpen tűrni kell, a teljes szülés alatt. De még mindig jobb, ha csak az összehúzódás kínját iktatja ki valaki, mintha érzéstelenítésben, tervezett császárral születik meg gyermeke. Amúgy meg, miért is kellene szenvedni, a gyereknek is jobb, ha nem kínlódik annyit az anyja, nem kell ősanyának lenni. 

Természetes fogantatás vs. lombik

„Aki nem képes magától teherbe esni, annak inkább ne is legyen gyereke. Ha a sors/jósten úgy döntött, hogy nem ad gyermeket, annak oka van: nem alkalmas a gyermeknevelésre.” Nem minősítem azt az embert, aki arra vetemedik, hogy így gázoljon egy másik anya szívébe-lelkébe, de hallottam nem egyszer játszótéri csevegések témájaként. A családomban is van olyan nő, aki két év próbálkozás után, 29 évesen kért orvosi segítséget, mert természetesen úton nem sikerült teherbe esnie, szemben velem, akinek csak ki kellett mondania, hogy no, akkor most szeretném, és a vágyból azonnal valóság lett. 

Anyatejes táplálás vagy tápszer? 

Van, aki azért ad tápszert a gyermekének, mert nem képes, és van, aki azért, mert nem akar szoptatni. Van, aki szoptat, de fél év után befejezi, s van, aki három éven át kitartóan adja az anyatejet a kicsinek, hozzátáplálással, végül már csak a kisded komfortérzetéért. Állandó harc és fonoman szólva is vita, hogy melyikük a jobb anya? Egyik sem. Felesleges egymást bántani, sértegetni a döntése miatt, a tápszeres baba anyukája nem felelőtlen és még véletlenül sem önző, nem a melleit félti, és a hosszan tartó anyatejes táplálás mellett döntő nő sem fejőstehén, aki beteges kötődést alakít ki a gyermekével (és ezek csak a finomabb sértések, amelyeket anyák vágnak egymás fejéhez, azt bizonyítandó, hogy a másik rosszabb szülő, mint ők). 

Három év otthon vagy kétévesen bölcsőde

A jó anya három évig otthon van a kicsivel, a gyermekpszichológusok is azt mondják, a gyereknek addig csak az anyjára van szüksége. Ja nem, már kétévesen elviszi a bölcsibe, de leglábbis két és félévesen minicsoportba adja, hogy a gyerek fejlődhessen. És különben is, miért éljen a kölyök visszafogottan, ha dolgozó anyaként sokkal jobb körüményeket biztosíthat neki. Na persze, mert a pénz, meg a luxus fontosabb, mint a saját gyereke. Hány ilyen vitát kellett már meghallgatnom, elolvasnom, és biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem... A páros számú gyermekeim fele járt bölcsibe, a fele nem, nincs közöttük különbség.

Rengeteg kérdéskör van, amelyen az anyák össze tudnak veszni, holott attól még soha senki nem lett sem jobb anya, sem jobb ember, hogy a másikat magánál rosszabbnak állította be. Az anyaságot mindenkinek tanulnia kell (ahogy az apaságot is), folyamatosan döntéseket kell hozni, amelyek utólag nem mindig tűnnek jónak, de különösen egy frissen anyává vált nőnek minden gyerekkel kapcsolatos helyzet új helyzet, sőt, lehet akárhány gyermekünk, mindegyikük másfajta kihívás elé állítja a szüleit. Ha egymás bosszantása, kritizálása, bántása helyett egyik anya támogatná a másikat,  mindannyiunknak könnyebb lenne, és talán nem válnánk mémmé sem...